Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
652 DEÁK AGNES „megvetésre vagy gyűlöletre felhívás alatt nem lehet érteni azt, ha péld. bizonyos alkotmány hiányosságai vagy árnyoldalai, awagy az abban vagy a mellett fennálló rendszernek törvényes javítása vagy módosítása tekintetéből, szóval jó szándokból, magukban vagy másokkal párhuzamosítva, békés, higadt és félre nem ismert előtüntetésben részesíttetnek; hanem érteni lehet azt, ha péld[ául], valaki egyátalában a létező alkotmánynak vagy a közigazgatásnak oly hiányokat és ártalmasságokat egy szóval oly kárhozatos voltat tulajdonít, mely által nem csak az alkotmányosság elvének, de egyszersmind a közcsend s rend fönnállásának is sértését irányozva, egyenesen alkotmányellenességet és közrendellenességet akar felkölteni.”59 (kiem. az eredetiben) Ezek a kommentárok jól mutatják a munka kettős célját: egyszerre szolgálta az a gyakorlati útmutatást, ahogy azt összeállítói maguk hirdették, másrészt viszont a ki nem mondott politikai szándék is világos magyarázó soraikból: igyekeztek az 1852. évi sajtópátens módosítása helyett legalább annak értelmezését átalakítani a politikai szempontból legérzékenyebb pontokon, ezzel hidalva át a jogi szabályozás és a napi politika között az 1865. januári politikai fordulat óta még inkább nyilvánvaló vált feszültséget. Az elkészült kiadványt — a történet furcsa fordulataként — ráadásul már nem Zichy, hanem hivatali utódja, a június 26-án a kancellári székbe került Majláth György juttatta el a főtárnokmester, az országbíró, a hétszemélynök, a királyi ügyek igazgatója mellett az összes megyei kormányzónak, valamint a szabad királyi városok polgármestereinek, összesen 100 példányban.60 Biztosak lehetünk benne, hogy az érdekeltek az igen szigorú szabályozást rögzítő sorok mellett dekódolták a sorok között megbúvó politikai szándékot is. „A politika ne nyúlj hozzám-virág volt” - értékeli Szana Tamás az 1860-as évek sajtóviszonyait.61 S valóban, nem csak a sajtóperekkel, lefoglalásokkal, kihagyásra és átírásra felszólító rendőrségi határozatokkal zaklatott szerkesztők és kiadók érezték a bőrükön, hogy minden leírt szavukat, mely akár távolról is politikai tartalommal telített vagy töltődhet, gondosan mérlegelniük kell, de a rendőrhivatalnokok is ostromlott várként tekintettek magukra, hiszen minden általuk terjesztésre engedett, de azután a katonai hatóságok által kifogásolt cikk kedvezőtlen hivatali minősítésekkel, mentegetőzési kényszerrel járhatott 59 Uo. 47. 60 „A megyei hatóságnál, a nagyméltóságú magyar királyi Helytartótanácsnál és ezen főméltóságú királyi udvari kancelláriánál a sajtóügyek körül tett szolgálataink alkalmával szerzett tapasztalataink folytán belátva ama rendeletek némely helyeire nézve a szabályokon alapuló bővebb felvilágosításnak, más helyei látszólagos túlszigorát illetőleg pedig az ugyanazon tételes forrásokból merített enyhítő értelmezésnek célszerűségét, ily értelmezésekkel az összegyűjtött rendeleteket akként ellátni óhajtottuk, hogy a munka egyfelől a szolgálatot könnyítő, útbaigazító és gyakorlati kézkönyvül szolgáljon minden fokú és rendű sajtóhatóságnak, másfelől pedig hogy kalauza legyen írónak, szerkesztőnek, sajtóiparosnak s tanárnak és tanulónak egyaránt, s hogy végül még a törvényhozásnak is, ha majd új sajtószabályokat, hazai sajtótörvényt lesz alkotandó, módja legyen a múltnak eljárásaira nézve kimerítő adatok birtokába juthatni.” Reviczky Sándor és Kelemen Mór beadványa Majláthhoz, Bécs, 1865. júl. 31. MOL D 185 1865:785. 61 Szana Tamás: Az első magyar politikai élczlap. Tóth Kálmán kiadatlan leveleivel. II. Pesti Napló, 40. évf. 250. sz. 1889. szept. 11.
