Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
650 DEÁK AGNES 1852-dik évi május 27-dikén kiadott Sajtórendtartáshoz” című iratot, amely tartalmazta „a sajtó utján elkövetett tilos cselekvények” és az azokért kiszabható büntetések listáját az érvényben lévő általános büntető-törvénykönyvi szabályoknak megfelelően, másrészt pedig az 1862. évi ausztriai sajtótörvényhez csatolt sajtórendtartás némileg módosított változatát.57 Az irat egyébiránt érvényben levőnek minősítette az 1852. évi sajtórendtartást, bár bizonyos módosításokat bejelentett. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy bár nem törölte el a megintési rendszert, de a megintés jogkövetkezményét megszűntnek minősítette, ha a megintés utáni két évben a lap nem adott alkalmat semminemű fenyítő eljárásra. A függelékben felsorolt sajtóvétségek felsorolása alapjaiban az 1864. évi sajtószabályozási javaslat erre vonatkozó részére épült, de az ausztriai büntető-törvénykönyvnek megfelelően a büntetési tételeknél nemcsak maximum, hanem minimum értékeket is meghatározott mind a fogságot, mind pedig a pénzbírságot illetően. Abban is a büntető-törvény könyvet követte, hogy megkülönböztetett súlyos börtönt, börtönt, szigorú fogságot és fogságot. A sajtóvétségek listájára rákerült néhány további új elem, például az állam által nem engedélyezett vallásfelekezet alapítása. Arra is említhetünk példát, hogy valamely vétséget az enyhébb „vétség” kategóriából átsoroltak a „bűntetf’-ek közé (ez történt például többek között a „hitetlenség” terjesztésével), ami természetesen a büntetési tétel jelentős növekedését vonta maga után. Lényegesen átfogalmazták továbbá a politikai bűntettekre vonatkozó két legfontosabb paragrafust, itt is számottevően megemelve a büntetési tételeket: Eszerint annak, aki „az uralkodási forma erőszakos megváltoztatására, - valamely résznek az ausztriai császárság egységes birodalmi kapcsolatábóli elszakitására, vagy az állam elleni külveszély, awagy [sic!] beltámadás, avagy polgári háború előidézésére vagy nagyobbitására, vagy végre az osztrák birodalmi vagy országos alkotmányok erőszakos megváltoztatására, bár eredmény nélkül buzdít, ösztönöz s csábítani törekszik”, 10-20 év súlyos börtön és 1000-4000 forint bírság lehetett a büntetése; míg az, aki „O cs. és apóst. Kir. Felségének személye, az egységes osztrák birodalmi kapcsolat, az osztrák birodalmi, vagy az országos alkotmányok, az osztrák birodalmi vagy országos közigazgatás elleni megvetésre vagy gyűlöletre, törvények, bíróságok, vagy más közhatóságok rendeletéi, Ítéletei vagy intézkedései elleni engedetlenségre, ellenszegülésre, vagy ellentállásra, vagy az adó megtagadására buzdít, ösztönöz, vagy csábítani törekszik”, 1-5 év súlyos börtönre és 500-1000 forint bírságra számíthatott. (Az 1864. évi javaslat az ilyen típusú vétségekre kiszabható leghosszabb elzárásként négy évet határozott meg, legfeljebb 2000 forintnyi bírsággal!!!) Ezek a büntetései tételek az 1852. évi büntető-törvénykönyvből kerültek átemelésre (kivéve a pénzbírságot, amelyet az még ilyen típusú bűntettekre egyáltalán nem alkalmazta). De nem csak politikai jellegű bűntettek esetében emelkedhetett a büntetési tétel. Az erkölcsösség és szemérem ellen durván vétők büntetéseként például 6 hótól 1 57 Királyi leirat a magyar Kúriához, 1865. jún. 8. In: A Magyarországban jelenleg érvényben álló Sajtó-szabályok 1-8., 44-63.
