Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
648 DEÁK ÁGNES A sajtó útján elkövethető bűncselekmények felsorolásaként néhány változtatástól eltekintve Zichy az 1863. évi javaslat szövegét vette át. Ám bekerült néhány új elem a büntethető tételek közé: Az istenkáromlás mellé például beiktatták „a keresztény vallás iránti nyilvánosan megvetést mutat” kitételt; az egyházi vallásgyakorlat megzavarása mellé szerkesztették ugyanazon büntetési tétellel a „vagy hitetlenséget igyekszik terjeszteni”-t; az „erkölcsösség” mellett megjelent a „szemérmetesség” védelmének az igénye is a nyomtatásban vagy „fajtalan ábrázolatokban durván s közbotrányt okozó módon” történő sértés ellenében; tiltotta a tervezett a már meghalt személy „híre-neve” elleni becsületbevágó állításokat. A szövegben tett látszólag apró változtatások is fontossággal bírtak azonban: Az államrend felforgatásának bűntettére vonatkozó paragrafusban például a „fennálló törvényes birodalmi s országos kapcsolat tettleges felbontására izgat” mellékmondatból egyszerűen kihagyták a „törvényes” jelzőt, azaz csak a „fennálló birodalmi s országos kapcsolat” elleni izgatás szerepelt, ami nyitva tartotta az utat az októberi diplomát és a februári pátenst támadók törvényes elítélése előtt. A „közbéke és csend erőszakos megzavarására” lázítás mellé beiktatták „az alkotmány elleni gyűlöletre” lázit passzust, ami ismét csak könnyen alkalmazható lehetett a „februári alkotmány”, azaz a februári pátens ellenfeleivel szemben. Elvétve súlyosbítottak az 1863. évi javaslatban szereplő büntetési tételeken: az egyházi, polgári vagy katonai közhatóságokat, illetve ezek tagjait „becsületbeli sértésekkel illetőket” például Forgách javaslata három hónapig terjedő fogsággal és maximum 200 forintos bírsággal terhelte volna, az 1864-es javaslat már hat hónapig terjedő fogsággal és 300 forintos bírsággal fenyegetett. Előfordult azonban enyhítésre is példa, de általában véve nem változtak a büntetési tételek Forgách javaslatához viszonyítva. A tervezetet 1864. december 31-én tárgyalta az Államtanács, s mindkét felkért referens, Dr. Quesar és Karl Geringer báró (az egykori magyarországi ideiglenes helytartó) a javaslat elutasítását indítványozta, mivel nem tartották azt tökéletesen kidolgozottnak, Quesar kifejtette, szerinte bizonyos pontokon a szabályozást összhangba kellene hozni az érvényben lévő katonai büntető-törvénykönyv rendelkezéseivel. A birodalmi tanács többi tagja azonban úgy látta, a tökéletlen szabályozás is jobb, mint érvényes szabályozás hiánya és a bizonytalanság, s a rendszerezett büntető-törvénykönyv hiánya rövid időn belül nem orvosolható. Többségi szavazattal végül azt javasolták az uralkodónak, fogadja el kiindulópontként a kancelláriai javaslatot, s azután egy új büntető-törvénykönyv kidolgozásával párhuzamosan az igazságügy-minisztérium bevonásával lehetőség nyílik majd a sajtószabályozást is az általános büntető-törvénykönyvi szabályokhoz igazítani.50 1865. január 5-án azonban a minisztertanács váratlan fordulattal az uralkodó döntése nyomán a bírósági reform előkészületeinek leállításáról döntött, s hogy a kidolgozott tervet az év őszére összehívandó magyar országgyűlés elé terjesztik királyi prepozícióként.51 Az uralkodó döntése már előrevetítette egy 50 Az Államtanács 1864. dec. 31-i ülésének jegyzőkönyve. Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Kabinettkanzlei, Jüngere Staatsrat, Allgemeine Akten (Gremial) 1063/1864..; kivonat az ülés jegyzőkönyvéből: MOL D 185 1865:235. 51 A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve, 1865. jan. 5. In: Die Protokolle V/9. 64-67.
