Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
az uralkodó elé az új javaslatot, amelyhez láthatólag felhasználták a Forgáchféle 1863-as tervhez készült szakértői véleményeket, illetve a Helytartótanács hivatalos véleményét, s a legtöbb akkor kifogásolt helyet a javaslatoknak megfelelően átalakították.49 Lényeges különbséget jelentett mindenekelőtt Forgách tervezetéhez képest, hogy az 1848. évi sajtótörvényt nem tekintette Zichy vonatkoztatási pontnak, az egyetlen kivételt a bevezető elvi megállapítás jelentette: „... a sajtó szabadságot biztositó azon átalános elv fenntartása mellett, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti, ezennel a következő ideiglenes sajtórendszabály bocsáttatik ki”. Alapvetően az 1862. évi sajtótörvényre és sajtórendtartásra épült a tervezet, hozzácsatolva ahhoz az 1863-ban kidolgozott javaslatból a sajtóvétségek felsorolását. Ennek ellenére nem lényegtelen pontokon eltért a javaslat az 1862. évi ausztriai szabályozástól is: Egyrészt Forgách tervezetéhez hasonlóan megtartotta a sajtótermékek előzetes hatósági vizsgálatát, ráadásul annyiban szigorúbb feltételek mellett, hogy az átvizsgálást Forgáchtól eltérően mindenekelőtt a császári rendőri hatóságok feladataként tárgyalta. A pénzbírságnak viszont Forgáchhoz hasonlóan jelentős súlyt tulajdonított. Ismét csak eltért javaslata elődjéétől a tekintetben, hogy a lapindítási szándék hivatalos bejelentése után nem nyolc, hanem tizennégy napos várakozási időt kívánt előírni az első lapszám megjelenése előtt. Jelentős eltérés továbbá, hogy — Forgách tervétől eltérően — Zichy javaslata kifejezetten kimondja, hogy a külföldi nyomtatványokra korábban közigazgatási úton elrendelt tilalmak „továbbra is érvényben maradnak” (noha a fogalmazvány első változata még az 1862-ben kihirdetett törvénnyel összhangban épp a hatályon kívül helyezést rendelte volna el, de azután ezt a részt áthúzták és ellenkező értelmű szövegrésszel helyettesítették). Természetesen Zichy tervezete mindazon pontokon eltért Forgách egy évvel korábbi javaslatától, amelyek tekintetében ez utóbbi változtatni kívánt az 1862-es sajtótörvény előírásain (rendőri hatóságok kikapcsolása, a politikai lap fogalmának szűkítése, a lapok programjának benyújtásától való eltekintés a lapindítási szándék bejelentésekor), továbbá csökkentette a politikai lapoktól megkövetelt biztosíték összegét, de némileg más kategóriákat állapított meg: nem a naponta és ritkábban megjelenő lapokkal számolt, hanem az 1862. évi törvénnyel összhangban a hetente három alkalomnál többször (a fővárosban: 8000, vidéken: 6000 forint) és kevesebbszer (a fővárosban 4000, vidéken: 3000 forint) megjelenőkkel. Az eljárásjogot tekintve az 1862-es sajtórendtartáson kívül a tervezett bírósági reformnak az uralkodó által már jóváhagyott elveit tekintette irányadónak, ez eredményezte az 1863-ban kidolgozott javaslattól eltérő pontokat. Ebben a tervezetben ugyanis „az első folyamodású királyi törvényszékek” az illetékes ítélkezők a megyei, kerületi, szabad királyi városi bíróságok helyett. Egyébiránt az eljárás megfelelt az 1862-es elveknek s így a Forgách javaslatában foglaltaknak is. SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN 647 49 Zichy előteijesztés tervezete az uralkodó számára, Bécs, 1864. dec. 13. Melléklet: „Ideiglenes sajtórendszabály” és „Provisorische Pressordnung”. MOL D 185 1864:1533.; Zichy és Pápay István előterjesztése az uralkodóhoz, Bécs, 1864. dec. 14. Ugyanazokkal a mellékletekkel. Uo. 1865:165.
