Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
642 DEÁK AGNES ,,7.§ „Ki a törvényesen fenálló birodalmi s országos kapcsolatnak tettleges felbontására izgat; ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására, habár siker nélkül lázit, bűntényt követ el, s négy évigleni fogsággal s 2000 írtig terjedhető büntetéssel sújtatik. 8.§ Ki a közbéke és csend erőszakos megzavarására, a törvények, közhatósági rendeletek, bírói határozatok s a felsőség elleni engedetlenségre lázit, bűntényt követ el, s két évig terjedhető fogsággal s 1000 írtig emelkedhető pénzbírsággal büntettetik.” E két paragrafus az 1848. évi szabályozás két paragrafusát vegyítette össze annak ellenére, hogy a szabályozást ihlető politikai koncepció nagyon is eltérő volt.39 Ha Forgách javaslatának e részét az 1852. évi büntetőjogi rendelkezésekkel hasonlítjuk össze, nyilvánvaló a határozott szándék egyrészt az ott kiszabott büntetési tételek nagy mértékű enyhítésére, másrészt pedig a „tettleges” jelző gyakori közbeszúrásával a lázításnak, izgatásnak, stb. minősülhető cselekmények körének a szűkítésére. Az 1852. évi büntető-törvénykönyvi rendelkezések ugyanis éppen a legsúlyosabbnak ítélt politikai bűntettek (felségsértés, közcsendháborítás) esetén külön is hangsúlyozták, hogy a tettet el lehet követni „szóval, írással, nyomtatvánnyal vagy képi ábrázolással, tanáccsal vagy saját tettel, fegyvert ragadva vagy anélkül”. így azután a felségárulás elkövetőire kiszabható halálbüntetés mellett a felbujtóra s így közvetetten résztvevőkre is 10-20 évnyi nehéz börtön volt kiszabható, sőt különösen veszélyes esetben akár életfogytiglani szabadságvesztés.40 A részletszabályozásban a fent említett általánosabb eltérések mellett más különbségek is kimutathatók Forgách elképzeléseiben az 1862. évi ausztriai sajtótörvényhez viszonyítva: Az időszaki lapok indítását eszerint például csak a területileg illetékes közigazgatási hatóságnál (azaz a megyekormányzónál, a kerületi vezetőnél, szabad királyi városok polgármesterénél, s nem a közbiztonságért felelős rendőri hatóságoknál) kellett bejelenteni, s nem számolt a terv államügyészségekkel sem. Ráadásul a bejelentéshez a tulajdonost, a felelős szerkesztőt, azok lakóhelyét és a nyomdát kellett csak megjelölni (szó sem volt a lap programjának benyújtásáról). Ha sem a helyi hatóság, sem a Helytartótanács nem emelt kifogást nyolc napon belül, az újság megindítható volt. A bejelentéshez kért adatok esetleges változását három napon belül kellett bejelenteni (nem még a következő lapszám megjelenése előtt). Az 1848. évi törvénycikk megfogalmazását átvéve (melyek tartalma akár részben, akár egészben „politikai tárgyak körül forog”, s havonta legalább kétszer — s nem egyszer —jelentek meg) 39 „6.§ „Ki a magyar szent korona alá helyhezett terület tökéletes álladalmi egységének, ki a sanctio pragmaticánál fogva megállapított, s az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgat; ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására s a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázit, s bűnök elkövetésére hív fel és buzdít, négy évig terjedhető fogsággal és 2000 forintig emelkedhető büntetéssel fog büntettetni. ... 9.§ Ki a közbéke és csend erőszakos megzavarására lázit, két évig terjedhető fogsággal és 1000 forintig emelkedhető pénzbírsággal büntettetik.” 1847/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek 52-53. 40 „durch Wort, Schrift, Druckwerke oder bildliche Darstellung, Rath oder eigene That, mit oder ohne Ergreifung Waffen”. Császári pátens az 1803. szept. 3-i büntetörvénykönyv kiegészítéséről, 1852. máj. 27. In: Allgemeines Reichs-Gesetz- und Regierungsblatt für das Kaiserthum Oesterreich Jg. 1852. 508.
