Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
641 getlenül is — előrevetítette az erős ellenszenvet és ellenállást az ország közvéleményében. SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN Kísérlet ideiglenes sajtórendtartás kibocsátására - 1863 Forgách kancellár a harmadik úton elindulva 1863. február végén küldte el a kancelláriában kidolgozott szabályozási javaslatot véleményezésre Pálffyhoz, kérve, hogy a „lehető legnagyobb titokban tartás” mellett véleményezze azt a Helytartótanács. A tervezet alapelveiről így nyilatkozott: „... az 1848iki magyar sajtótörvénynek a mostani viszonyokkal s a kor igényeivel összhangzásban álló határozatainak fönntartásával, átnézetesen s teljesen egymás mellé állítja mindazon bűntényeket, melyek sajtó útján is elkövethetők, midőn egyszersmind meghatározza a büntetés nemét is, melyet azok maguk után vonnak.”37 A javaslat az 1848. évi magyar és az 1862. évi ausztriai sajtótörvényből indult ki, azokat gyúrta össze, s egészítette ki az érvényben lévő ausztriai büntetőtörvénykönyv elemeivel. Tartalmilag az ausztriai sajtószabályozást tekintette irányadónak, de két lényeges ponton eltért attól: egyrészt életben tartotta a sajtótermékek előzetes hatósági vizsgálatának gyakorlatát, másrészt a sajtófelügyeletet a császári rendőri hatóságok helyett mindenhol az illetékes közigazgatási vezetőre kívánta átruházni. Átvette ugyanakkor a megintési rendszer megszüntetését és a bíróságok meghatározó szerepét a sajtóvétségek megtorlásában. Ezen túlmenően minden olyan ponton, ahol az nem vezetett lényeges eltéréshez az ausztriai szabályokhoz viszonyítva, akár szó szerint is átvette az 1848-as rendelkezéseket (a politikai lapok fogalmi meghatározásánál, a biztosíték nagyságánál, a lapindítás bejelentéséhez szükséges adatok felsorolásánál), a dokumentum felépítését is igyekezett az 1848. évi törvényhez igazodva kialakítani. Mindenekelőtt a „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti” deklarációval kezdte, s kimondta az 1852. évi pátens hatályon kívül helyezését. Az 1848. évi törvényhez hasonlóan a sajtó útján előfordulható tartalmi vétségek felsorolásával és büntetési tételeivel folytatta. A sajtóvétségeket (persze némileg módosítva) szintén átemelte abból, jó néhány esetben a büntetési tételeket is, kiegészítve azonban a felsorolást az érvényben lévő ausztriai büntető-törvény könyv bizonyos elemeivel. Az 1848. évi szabályozásból például szó szerint átemelte a felségsértésre vonatkozó 7. paragrafust a büntetési tétellel együtt;38 a politikai szempontból legérzékenyebb két paragrafusnál persze nem volt lehetőség a szó szerinti átvételre, mégis legalább egy-egy mellékmondat erejéig, a büntetési tétel meghatározásával igyekezett Forgách a kapcsolódási pontokat legalább sejtetni: 37 Forgách levele Pálffyhoz, Bécs, 1863. febr. 23. MOL D 191 3475.rVB.1863. „Osztrák új sajtótörvény. Tervezete egy ideiglenes sajtórendszabálynak. Tiltott nyomtatványok jegyzékei” című gyűjtőakta. 38 „Ki a Felség személyének sérthetlensége, a királyi székbeni örökösödésnek megállapított rende ellen kikel, avagy a király magas személye ellen sértést követ el, mennyiben a köztörvények által ezen bűntettekre súlyosabb büntetés nem szabatott: hat évig terjedhető fogsággal s 3000 frtig emelkedhető pénzbírsággal büntettetik.” Uo.
