Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 61 mélete,... objektíve a Habsburg gyarmati elnyomás elkendőzését jelentette... Lehet-e a fentiek után végigvitt polgári demokratizmust várnunk Szabó Istvántól, amikor parasztpolgári szemlélete telve volt a feudalizmus ideológiájának tett engedményekkel?... lemondani... a földosztásról? Nem lehet!... Megvolt a hajlandósága az osztályharc gondolatának kiszűrésére a történelmi fejlődés menetéből... történelemellenes szemlélet... már eluralkodott."(sic!). „Az 1940-i parasztságtörténet" viszonylagos progressziójának is nyoma veszett. Végeredményben reakciós fordulatról kell beszélnünk." „A nemesség és parasztság Werbőczy után lényegét tekintve nem más, mint a Horthy fasizmus „népi közösség"-ét hirdető szemfényvesztésének alátámasztása"...12 7 Szabó István azonban nem olyan fából volt faragva — s ez azután lényeges különbség Tagányihoz képest —, hogy e minősíthetetlen támadások nagy tudományos tervei folytatásától elkedvetleníthették volna. Tudatában a maga igazának, megmaradt a tiszta tudomány területén, nem ereszkedett le odáig, hogy magukat konkrét tárgyi bizonyítékokon túltevő, politikai tendenciáktól vezetett, hiábavaló vitákba bonyolódjék. A méltatlan írásbeli meghurcoltatás legföljebb ideig-óráig állíthatta meg kezében a tollat, utána töretlen erővel folytatta a történetíró messze tekintő alkotó munkáját. Három szorosan vett mezőgazdaságtörténeti tanulmánya közül az első: „Uradalmi gazdálkodás és a jobbágybirtok a XVI-XVII. században"12 8 még az ellene indított hajsza előtt elkészült és napvilágot látott. Kiemelést kíván, hogy bár nem mulasztotta el felhasználni s egyúttal értékelni a Domanovszky Sándor irányította tanulmányok közül a korra vonatkozókat,129 széles megalapozással más fontos forrásokat és irodalmat is bevont vizsgálódásai körébe. A rá jellemző alapossággal és körültekintéssel, a külföldi irodalomra is támaszkodva, mindenekelőtt tanulságosan különböztette meg az adóztató, saját fogyasztásra berendezkedett hagyományos uradalmakat az újonnan jelentkező, termelőnek nevezettektől.13 0 Logikus rendben sorakoztatta fel az ország akkori nagybirtokrendszerének, a váruradalmaknak, az új birtokosoknak jellemzését, ismertette meg a jövedelemre törő majorsági gazdálkodás kialakulását, a rajta folyó termelést; hangsúlyozta, hogy ez általában nem jutott el az üzemesítés olyan fokáig, hogy súlypontja a saját termelésen legyen. így érkezett el, átfogó képet adva, a jobbágy ezzel összefüggő helyzetének meggyőző ábrázolásáig.131 Ha már erről a tanulmányról elmondható, hogy teljes értékű tájékoztatást ad az ország akkori mezőgazdasági viszonyairól, ugyanez, de valósággal fölfedezésszerűen, 1963-ban megjelent: „A prédium." Vizsgálódások a korai magyar 127 Vö. előző jegyzet. 128 Vö. Szabó I.: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, i. m. 159-201. Ua. franciául vö. Szabó, Étienne: Les grands domaines en Hongrie au début des temps modernes. Revue d'Histoire Comparée. Institut Paul Teleki, Budapest. 1947. 167-192. 129 Vö. erről részletesen Wellmann Imre: Mezőgazdaságtörténetünk új útjai. In: Domanovszky-Emlékkönyv. Budapest 1937. 1-51. (Újból megjelent In: 18. századi agrártörténelem, i. m. 24-56.) 130 Vö. még minderre elvi jelentőséggel Szabó István: A parasztság a magyarság történetében, In: A harmadik út felé. i. m. 218-235, valamint jegyzetek uo. 131 Vö. erre még A harmadik út felé. i. m. passim.
