Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban II. Csanádi egyházmegyés tábori lelkészek 1848/49-ben III/585
620 ZAKAR PÉTER 1839-ben hívei egy része már áthelyezését kérte, tekintettel arra, hogy állandóan szidta őket. A falusi elöljárókat is rendszeresen csirkefogónak nevezte a tanítót például így bocsátotta el házából: „most menjen az ördögbe a házamból és többé ne jöjjön vissza!”282 Egy Babusnyik nevű uradalmi intézőt is vérig sértett, aki nem csak apja sírján gázolt át bosszúból szekérrel, hanem a falut is fellázította ellene. Négy napos zárdafogságra ítélte a szentszék, amelyet — ismételt kérése ellenére — le is kellett töltenie 1839 júniusában, majd szentgyónását követően visszatérhetett plébániájára.283 1845-ben ismét feljelentették hívei, majd egy évvel később gazdasszonya is bepanaszolta plébánosát. Strakné született Lung Mária állítólag sokat szenvedett plébánosa zsarnokoskodása alatt. Bármi baj történt a háznál, azért mindig ő lakolt. A plébános „nem hiszi, hogy Adám volt az első ember, és ezt hirdeti, nem hiszi, hogy Mária szeplőtelen volt, sőt, őt kurvának hirdeti, nem tartja meg a vallásos böjti napokat.” Többször kegyetlenül megverte és több embert meg is lopott. „Midőn a heufeldi papiak tetejét zsindelyezték, nekem ő azt parancsolta, hogy léceket lopjak el, midőn én ezt tenni vonakodtam, felkapott egy lécet, és engem annyira összevert, hogy egy oldalbordámat el is törte, s azután tulajdon tisztes személyében teljesíté a nekem kiadott parancsot”.284 Válaszában Tóth kifejtette, hogy nem volt kegyetlen a lánnyal szemben, noha kézzel és pipaszárral többször megverte „pletykaság, tolvajkodás, csalás, cipelés, ellenszegülésért”. Férje szokta megverni a nőt — fejtegette a plébános —, akit már több ízben lopáson kapott. Nem ígért pénzt szolgálójának és nem is tartozik neki semmivel.285 Ezt követően már a plébános is áthelyezését kérte püspökétől „Oh édes Püspököm, Uram! Szabadítson meg engem kegyelmesen ily rémítő állásból, hivataltól, rendtől. A törökök nagyura könyörülne rajtam, ha keserves körülményeimet ismerné!” - fogalmazott többek között 1846. december 27-én kelt levelében.286 A szentszék Tóth Ferencet 1847. március 3-án Lonovics József elé idéztette, tekintettel arra, hogy a beadott panasz „kapcsolatban van azon néhány évvel ezelőtti panaszokkal, minek kapcsán a plébános megrovatott... s érdemben szigorúbb büntetéstől csupán azon remény fejében, miszerint őszinte bánatra fakadva jövendőre semmi kifogásra sem nyújtaná alkalmat, inkább felfüggesztett, mint elengedett”.287 1847. augusztus közepétől október elejéig egyházmegyei engedéllyel távol volt plébániájától: részben a mehádiai fürdőkben kezeltette magát, részben Temesvár-Józsefvárosban lévő házai ügyeit intézte.288 1848-ban teljesen eltűnik a szemünk elől, még a helynökség iktatókönyvében sem bukkantunk a nevére. 1849-ben viszont találkozhatunk a regiszterben néhány bejegyzéssel. 1849. február 23-án jelentették a nagytószegi hívek, hogy Tóth Ferenc plébánosuk eltávozott, egyúttal kérték, hogy Ehardt Mátyás 282 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1839:668. 283 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1839:780, 889. 284 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1846:1735. 285 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1846:2013, 2014. 286 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1847:202. 287 Uo. 288 TRKEL Personalien Tóth Ferenc 1847:1341.
