Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 59 szi tudomásul, hogy annak - a község, a faluközösség a hordozója.11 5 Azt viszont külön hiányolja, hogy Tagányi (ugyanígy tanítványai is) nem juttat fő helyet a földesúri kisajátításnak és a paraszti osztályharcnak.11 6 Azért látszott célszerűnek az utóbbi kifogásokra is kitérni, mert 1948-tól 1954-ig Szabó Istvánnak is hasonló, még pedig elítélő kifogásokkal kellett szembenéznie.11 7 Vessünk azonban előbb egy pillantást debreceni professzorságát megelőző alkotó korszakára, melynek idején kollégája lehettem az Országos Levéltárban.11 8 Láttuk, önnön erejéből vetette meg magasba ívelő tudományos munkásságának első alapját. így került az Országos Levéltárba, ahol a legfontosabb feudális kori forrásanyag kellős közepében szélesíthette ki s mélyíthette el azt. E ponton ismét párhuzamosság ismerhető fel Tagányival, aki a maga idejében e kútfőanyagnak, kivált a középkorra nézve, vitathatatlanul a legnagyobb ismerője volt; nemcsak nagy számú forráskiadványa tanúskodik erről, hanem megszámlálhatatlan forráskijegyzése is, melyek az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának egyik leghatalmasabb iratgyűjteményét alkotják. Itt azonban már különbözik Szabó Istvántól: mindezt jobbára mások hasznosították, nem ő maga, részint elkedvetlenedése s korai halála következtében. Szabó István esetében ez jobbára másképp alakult. Kedvezett feldolgozó munkájának, hogy a kamarai levéltár élére került, s ott az adminisztratív feladatok dandárjának intézését a melléje beosztott Sinkovics119 levette válláról, s így zöldposztós álló íróasztalánál fordíthatott valamelyes időt a forrásfeldolgozásra. Meg kell azonban mondani, hogy a történetírói munka, tanulmányoknak a Levéltári Közleményeken120 kívül történő megjelentetése nem állt nagy becsben az Országos Levéltárban, a régi kollégák hagyományos módon szinte kínlódva írtak le minden szót, és messzemenően bírálták, ha azt más írta le. Az egyetlen nagyobb munkaközösséget kívülről Mályusz Elemér hívta életre,12 1 s e népiségtörténeti feladatkörből Szabó István bölcsen a legkisebb megyét, Ugocsát választva, időben el is készült példamutató feldolgozásával.122 Külön említést kíván, bár ezt így kellőképpen nem hozták nyilvánosságra, hogy 1945 után elsősorban ő javasolta a „Jobbágylevelek"-től kezdve az agrártörténelem forrásainak kollektív munkával történő kiadását.12 3 115 Vö. Szabó I: A középkori magyar falu. Itt szintén alapvető a faluközösség kérdése. 116 Hasonlójellegű kritikát vet fel Szabó ellen Sinkovics István is „A középkori magyar falu" kapcsán. Vö. A harmadik út felé. i. m. 416-418. 117 Vö. A harmadik út felé. i. m. passim. 118 Szabó tehát ebben az időben igen közeli kapcsolatban állt Wellmannal. Mindezt bizonyítják még egymás műveiről írott recenzióik is. Vö. Wellmann I. recenziója Szabó István: Ugocsa megye című könyvéről, i. m. Valamint Szabó István: Recenzió Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovichuradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre című könyvéről. Századok, 67-68.évf., 1933-1934. 432-435. 119 Sinkovicsról vö. Csíki T.: Társadalomábrázolások és értelmezések, i. m. passim, valamint A harmadik út felé. i. m. 120 Ennek szerkesztője 1936-tól Szabó István. Vö. mindehhez Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai. Levéltári Közlemények, 1936. 7-22. 121 Vö. Mályusz E.: Népiségtörténet, i. m. 122 Vö. Szabó I.: Ugocsa megye. i. m. 123 Ma már minderre több publikált dokumentumunk áll rendelkezésre mindezek tisztázásához. vö. A harmadik út felé. i. m. passim, különösen Szabó István levele Varga Endrének (1956.),
