Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
Pákei Lajos sorai egyértelműen bizonyítják, hogy a teljhatalmú országos biztosnak, bár működése mindössze szűk egy hónapig tartott, határozott intézkedéseivel és tetteivel sikerült megnyernie az erdélyi polgárok bizalmát és reményt ébreszteni bennük.39 A kormánybiztosi teendőket Beöthy január 31-én adta át Csánynak. A búcsúvacsorára Tóth Ágoston alezredest és a házigazda családját is meghívták. Beöthy kifejtette, hogy meggyőződése szerint azok, akik a szabadságharcban vezető szerepet játszottak nem fogják elkerülni a kivégzést. Amikor Csány, Beöthy és Tóth magára maradt az asztalnál, Beöthy felállt és fel alá járkálva a viszonyokról beszélt és beavatta utódát a teendőkbe. Sokáig beszélt, majd Tóth széke mögött megállva azt mondta Csánynak: „Laci, ezt a fiamat neked ajánlom.” Erre mindannyian elérzékenyültek, és Tóth ettől kezdve Csány egyik legközvetlenebb „munkatársa” lett.40 BEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 577 Összegzés Beöthy Ödön rövid, szűk egy hónapos kormánybiztosi működéséről mérleget készíteni nem könnyű feladat. A bevezető részben utaltam arra, hogy a történetírásban csak Egyed Ákos készített mélyreható analízist a témakörről. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a háború és polgárháború sújtotta országrészben a felmerülő problémák megoldásához a politikai és katonai vezetés megfelelő eszközökkel nem rendelkezett. Az előbbi legfontosabb feladata a közigazgatás és a közbiztonság helyreállítása, valamint a károsultak megsegítése, az utóbbié pedig az ellenség, az erdélyi császári hadtest legyőzése volt. Viszont felmerülhet a jogos kérdés: hogy lehet a személy és vagyonbiztonságot és a közigazgatás zavartalan működését garantálni, ha egész törvényhatóságok állnak a császári katonaság és a román felkelők irányítása alatt, az elszigetelt, szórvány települések magyarsága pedig állandó fenyegetettség alatt? Válasz egyértelmű: csak megfelelő fegyveres erővel. Csakhogy az utóbbiból nem állt elég a rendelkezésre, a Dél-Erdélyben összpontosuló ellenséges erők ellen Bemnek minden katonai alakulatra szüksége volt, így még a hátramaradt egységeket is fokozatosan magához rendelte. A lengyel tábornoknak saját szemszögéből teljes mértékben igaza volt: a hadjárat elsődleges célja nem az elszigetelten élő magyar lakosság megvédése, hanem az ellenséges főerők legyőzése és megsemmisítése volt. Ezzel szemben Beöthy kiszolgáltatottnak érezte a visszafoglalt országrészt, így vitába keveredett Bemmel. Mindkét félnek igaza volt a maga szemszögéből. Beöthy azonban nem csak vitatkozott, hanem cselekedett is. Ha nem állt rendelkezésére fegyveres erő, akkor szervezett. Felügyelte a nagybányai lőporgyártást, szabadcsapatokat szervezett a Partiumban, véderőt hozott létre Hodossy Miklóssal karöltve Zaránd megyében, mozgósította a szomszédos megyék nemzetőrségét és tábori szolgálatra kötelezi őket. Ugyanezt tette Erdélyben is, ahol január 6-án vadászcsapatok alakítására szólította fel a lakosságot. A vadászcsapatok eszméje termékeny talajra talált az ország39 Nyárády, 1998. 941-942. 40 Irmédi-Molnár, 1938. 98.
