Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
576 SULI ATTILA Arról, hogy az egyszerű ember milyenek látta Erdély első számú vezetőjét, nagyon szemléletes vélemény találhatunk Pákei Lajos volt főkormányszéki hivatalnok január 17-én kelt levelében. Pákei a román felkelők által felprédáit Küküllő megyei javaiért járó kártalanítás ügyével fordult Beöthyhez. Pákei a kormánybiztos hozzáállását az alábbiak szerint ítélte meg: „Egy kis vigasztalást mégis találtam abban, hogy e levél azelőtt kelt, hogy Jakab Elek itt járt, ő pedig Trézsimnek azt beszélte, hogy mindnyájan együtt és jól vagytok, tehát Miklóst sem érte semmi baj, és hogy káruk korántsem oly nagy, mint elébb gyanították és hallották; találtam azon reményben is, hogy Bem tábornok közelebbről Vásárhelyre jutandván, Miklós bántatni nem fog, sőt addig is, míg valamit e részben itt tehetnénk, vagyona biztosítása s további megkímélése iránt tőle némi rendelkezést fog eszközölhetni. Amint magad is jól tudod, s másik levelemben is előadtam, a kormányszék nem létez, nem létezett már aznap, midőn leveledet írtad, ide tehát folyamodni nem lehet, sőt az adatokhoz jutás útja is elzárva van. Puchnerrel a magyar tábor beszállása óta semmi közlekedés, sőt a napokban hamuvá égetett szerencsétlen Enyeden túl posta sem ment; de ha lehetne is hozzá folyamodást küldeni, lehet képzelni, mi sikere lenne annak a mostani körülmények közt. Végire jártam tehát annak, ha országos biztos Beöthy Ödön, ha hozzá folyamodnám, tehetne-é valami rendelkezést arra nézve, hogy Adámos tovább ne prédáltassék, s a rablottakból valami vissza keríttessék, de azon utasítást kaptam, hogy Küküllő megyébe, mely még a magyar hadsereg által visszafoglalva nincs, hová még a megyei tisztek vissza sem mehettek, s míg kellő katonai fedezetük nem lesz, nem is mehetnek, szóval hol majd semmi adminisztráció nincs, sikerrel még semmit nem rendelkezhetik, s hasonló tárgybani rendelései még eddig csakis a Kolozsvár körül fekvő négy megyékbe, u. m. Kolozs, Torda, Doboka s Szolnok megyékbe terjedhetnek ki, s ezekben is a sikert csak az idő lefolyta hozza meg... Hogy Beőthynek teljes szándéka és akaratja van a rablók által tett károkat országszerte becsű értékben megtéríttetni, arról meg lehet győződni kiadott proclamatiójából, s a környéken eddig tett lépéseiből, és így remény lehet ahhoz, hogy szegény Titiék is nemsokára elrablóit és pusztított vagyonukra nézve kártalaníttatni fognak. Hogy azonban a Beöthyhez adandó folyamodványt nyomosabban és indokokkal mentői jobban elláthassam, kérlek édes Jósim, szerezz Miklóstól még részletesebb adatokat... További utasítástokat is véve, igyekezni fogok mindent megtenni, minden tudományomat és fáradságomat arra fordítani, hogy szegényeken valamit segíthessünk. Mi, hála Istennek, mind jól, de újabban félelmek közt vagyunk. A rabló csordák a körülbé való helységeket kezdik égetni, Jára és még két szomszéd falu tegnapelőtt lőnek hamuvá. Mindenfelé küldődnek ellenök csapatok, de nem igen győzik őket annyifelé üldözni. Ide tán csak nem mernek jönni, hiszen itt sok a nép, mi ellentálljon, s gaz törekvésöket meghiúsítsa. Mind e mellett Istenbe vetett bizalommal, hogy bennünket minden rossztól megoltalmaz, ismételve kérlek, mihelyt csak lehet, jöjjetek már haza, eleget szenvedtünk eddig egymás nélkül, legyünk ezután együtt, ha boldog vagy szerencsétlen sors vár reánk. Ps.A szabadságot már senkitől kérni nem kell, megadta az idő és a magyar tábor szerencséje.”
