Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547

574

SULI ATTILA

vélben kérte a hadügyminisztériumot, hogy Grosz Albert Bihar megyei főorvost, aki a délvidéki táborban tevékenykedik sürgősen küldjék Beöthyhez, mivel a kormánybiztos gyógyításáról csak ő tud megfelelően gondoskodni. A minisztérium január 20-án intézkedett az ügyben gr. Vécsey Károly vezérőrnagy felé. Január 10. körül a betegség már annyira elhatalmasodott rajta, hogy az erős mellgörcsök kínzó fájdalmakkal gyötörték, a szobáját elhagyni már nem tudta. Erről a Kossuth Lajoshoz január 12-én írt levelében így fogalmazott: „Kedves barátom, Hasztalan, a roncsolt egészség erőt vesz a legerősebb lelken

is. Naponta meggyőződöm mind inkább, hogy az itteni dolgokat szobából kormányozni tellyes lehetetlen, én pedig, mihelyt lakom küszöbén ki lépek, a legkínosabb mellgörcs vészén ostrom alá, s tehetetlenné tesz. Itt pedig, hol seregeket alakítani, embereket buzdítani kellenék, oly egyénre van szükség, ki folytonosan bent, valamint kint egyaránt munkálkodhatik. Mit én nem tehetvén, nehogy legjobb szándék - akarat és igyekezetem mellett, dolgaink hátra maradást

— még pedig károst — ki pótolhatatlant szenvedjenek, engedj kérésemnek és váltass föl.

Rohamaim oly erősök, oly gyakoriak, hogy orvosommal múlhatatlanul találkoznom kellettik. Ne magyarázd félre kérésem, de Isten látja lelkem, hogy ezen lépés meg tételére hazám eránt tartozó kötelesség vezetett. Itt sokat lehet

— és kellettik is tenni — de ezt csak sok munkával és fáradsággal.”

Január 16-án kelt levelében szintén arról tájékoztatta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy betegsége miatt képtelen ellátni a hivatalát. Majd ismertette, a bekövetkezett szerencsétlenségeket, Nagyenyed, Alsójára és más települések elpusztítását, illetve a Bemmel való ellentétét. Felvázolta, hogy milyen intézkedéseket tett a veszély elhárítására, de kijelentette, hogy ilyen csekély erővel a további pusztításokat megakadályozni nem tudja. így kéri a mielőbbi felváltását. Egyed Ákos, az erdélyi magyar történetírás doyenje e sorokból — elfogadva Katona Tamás véleményét — azt a következtetést vonta le, hogy a nehézségek miatt Beöthy vissza akart vonulni, a lemondásának valódi oka nem a betegsége volt. Álláspontja szerint a kormánybiztos lelki ismeretfurdalást érzett Nagyenyed sorsa miatt, ahova nem küldött katonai segítséget, ezért úgy érezte, hogy a hivatalának már nem tud megfelelni. Január 16-án, Kossuthoz írt baráti hangú levelében a következőképpen fogalmazott: „Sem egészségem, sem az itteni dolgok állása, melyek minden nap súlyosodnak, anélkül, hogy azokon segíteni képes volnék, itteni munkálkodásom lehetetlenné teszik. És miután nagy a felelősség, mi rám irdatlanul nehezedhetne, kérlek szépen váltsál föl, ne tegyél szerencsétlenné, pedig az leszek, ha itt maradok.” Ebből kiderül, hogy Beöthy betegségét és a nehéz erdélyi viszonyokat egyenlő fajsúllyal határozta meg a lemondásának okaként. Nagyon jól megvilágítják felfogását és felelősségtudatát levelének további sorai: „Engem nem szerencsétlenség ért, azon összeget, melyet Pesten átvettem, 9000 magyar százas bankjegyet tarisznyámból, hol még 1000 10 fts német bankjegyek is voltak, irományaimmal együtt meghagyván ellopták. Én ezt most kipótolni képes nem vagyok, de teljes igyekezetemmel azon leszek, hogy a kincstárt kártalanítsam.,, Kossuth Beöthy lemondási szándékának feltehetőleg nem örült, de végül elfogadta. Er-