Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
Beöthy Ödön személyisége Egy történész számára az egyik legnehezebb feladatnak tekinthető egy országos politikát formáló politikus személyiségének megrajzolása. Egy vezető hétköznapi élete befolyásolhatja az egész ország sorsát, hiszen magánéletének sikerei, vagy kudarcai a józan, szakszerű döntéseire, illetve munkavégzésére is kihatnak. Ez még egy olyan nagyformátumú politikus, mint Beöthy Ödön esetében sem volt másképp. A bevezető részben már utaltunk arra, hogy Beöthy súlyos betegségben szenvedett, amelyet december végéig sikeresen kezelt délvidéki kormánybiztosságának végén, vagyis december közepén egy rövid ideig otthon, Nagyváradon tartózkodott családjánál, majd útját Erdély felé folytatta. A sok utazás alatt a gyógyszerek szedését, illetve kezeltetését teljesen elhanyagolta. Erről barátjának, Hodossy Miklósnak december 29-én így írt: „Mamának mond meg csókolom, gyermekeimmel együtt. Egészségem jó — köhögésem el múlott — pedig nem vettem be Gros porát. - Az út annyira rögös - hogy ilyesmit még csak nem is készíthettem. Ez a könnyelműség a későbbiek során nagyon megbosszulta magát. Beöthy jelleméről nagyon karakteres leírást találhatunk Tóth Ágoston alezredes naplójában, aki rögzítette a „kincses városba” érkező kormánybiztossal való találkozásáról megfogalmazott benyomásait. Január 2-án Tóth a tisztjeivel éppen a színházból tért be egy vendéglőbe, ahol közölték vele, hogy a teljhatalmú biztos is itt van. „Isten hozta” - volt a válasz. Amint Beöthy egy asztalhoz leült, Tóth is odament hozzá és bemutatkozott. Erre a válasz csak egy kis fejbiccentés és „Alászolgája” volt. Ezután nem foglalkoztak egymással, csak a vacsora végén ment oda Tóth Beöthyhez kérdezvén, hogy mikor akarja őt fogadni. Erre másnap került sor, ahol Tóth egy teljesen más emberrel állt szembe. Beöthy panaszkodott Bemre, akivel ők sohasem fogják egymást megérteni és Tóth segítségét kérte a kapcsolattartásban. E Szathmáry Károly visszaemlékezése szerint Beöthy gorombaságáról legendák keringtek Kolozsváron. Egy esetben Tóth Ágoston alezredes egy 10.000. forint összegű utalvánnyal küldte a teljhatalmú országos biztoshoz Szathmáryt, a pénz kiutalása érdekében. Tóth e szavakkal figyelmeztette Szathmáryt: „De vigyázzon! A kormánybiztos úr néha rossz kedvében van és nem szereti, ha sok szóval beszélnek hozzá.” Szathmáry megérkezett Beöthy földszinti lakásába, belépett a dolgozószobába, Beöthy az íróasztalnál dolgozott. Ezután tíz perc néma csend következett, majd Beöthy Szathmáry elé lépett és az alábbi rövid dialógus játszódott le: „Mi kell? - kérdi nagy mérgesen.- Pénz - volt a laconicus válasz.- Mennyi?- 10,000 forint. A kormánybiztos úr reám nézett s elmosolyodott.- Ki tanította be magát? - kérdi. Elvette és alájegyezve, visszaadta az iratot.” Erre a magatartásra azonban magyarázatul szolgálhat az a körülmény, hogy 1848/1849 tele Erdélyben nagyon hideg volt, így Beöthy tüdőbaja kiújult. Ezt feltehetőleg a Nagyváradon élő feleségével is tudatta, aki január 10-én leBEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 573
