Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
564 SULI ATTILA b) Besztercei-parancsnokság: (parancsnok: Riczkó Ignác ezredes) Alakulat Állomány Állomáshelyek 2. (Sándor) sorgyalogezred 3. zászlóalja 500 fő Beszterce, Naszód, Tihuca, Teke Lengyel légió 100 fő Beszterce, Naszód, Tihuca, Teke Szatmári lovas nemzetőrség, más forrás szerint 1 osztály Koburg huszár 200 fő Beszterce, Naszód, Tihuca, Teke 3 fontos lövegek 6 db Beszterce, Naszód, Tihuca, Teke A fenti erők Erdély észak-keleti részét biztosították. Ha összegezzük a Kolozsváron és Tordán lévő erőkkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a visszafoglalt területeket 2640 gyalogos, 650 lovas és 18 löveg, illetve 3000 nemzetőr biztosította. Emellett a Riczkó alá rendelt alakulatoknak védeniük kellett Erdélyt a Bukovinába kergetett Urbantól. Ez pedig a fenti csekély erőkkel szinte lehetetlen volt. Nem lehetett megvédeni Erdély minden magyar lakta települését, harcolni a román felkeléssel, szemmel tartani a gyulafehérvári erődöt.29 A Marosvásárhelyt elfoglaló Bem január 14-én jelentette Beöthynek, hogy a székelyek minden oldalról özönlenek hozzá. Közölte, hogy Tóth alezredest utasította a Felvincig történő előrenyomulásra, mivel a győzelem már közel van. A következő tudósítás, amely január 17-én kelt Január 20. körül érkezhetett meg Kolozsvárra. Ebben a tábornok beszámolt a gálfalva-szőkefalvi győzelemről és Puchner meneküléséről, akit tovább fog üldözni. Reményét fejezte ki, hogy Nagyszebeni már 20-án eléri és rövidesen elfoglalja. Szintén ekkor futhatott be Czetz tudósítása is, amelyben közölte, hogy a román felkelés központját, Balázsfalvát 19-én elfoglalta. A legutolsó jelentés január 21-én érkezett meg Bemtől Kolozsvárra. A tábornok ebben sürgősen lőszerutánpótlást kért Beöthytől. Ezt azonban már képtelenség volt eljutatni a Nagyszeben alatt küzdő csapatokhoz. A vereséget követő visszavonulás után nem kapott tudósítást Beöthy Bemtől, a bizonytalanság pedig Kolozsváron pánikszerű hangulatot idézett elő.30 Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy Bem és Beöthy közötti ellentétek a következő tényezőkből adódtak:- Beöthy már a kezdetektől fogva sem értett egyet Bem bűnbocsánatot hirdető kiáltványával, amelyet egy ideig tudomásul vett, de a nagyenyedi és alsójárai események után nyíltan fellépett ellene.- Aggodalommal töltötte el, hogy a tábornok a Nagyszeben elleni hadműveletekhez egyre több katonai erőt von magához a visszafoglalt területekről, így a román felkelés és a gyulafehérvári helyőrséggel szemben, illetve a szórványban lévő magyar települések megvédéséhez alig maradt bevethető alaku29 Bem január 8-án kelt tudósítása közli: TL 1893. 203.; Sz. n.; A január 9-én írt jelentése: MOL H.2. Sz. n.; Marzsó Imrére: Bona, 2000. 497—498.; Bánffyra: Bona, 2000. 229.; Riczkóra: Bona, 2000. 601-602.; Az alakulatok létszámának pontosításához: MTA Kt. Történelem. ívrét 300. 2. 3. Tóth Ágoston naplója. 30 TL 1892/8. 74.; Honvéd, 21. sz. 1849. január 20. 81.; Irmédi-Molnár, 1938. 96-97.
