Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos (1848. december 19 - 1849 január 31) III/547
lat. A Nagyenyed és Gyulafehérvár felől Debrecen és Nagyvárad ellen irányuló ellenséges támadástól még Kossuth is tartott, bár ennek 1849 január elején sok realitása nem volt.31- Beöthy a hadsereg ellátását mindig szívügyének tekintette, ugyanakkor e nehéz feladatnak Bem pontos jelentései hiányában nem tudott eleget tenni.- Határozott politikusként nem nézte jó szemmel és nem tűrte el, hogy a tábornok beleavatkozzon a polgári hatalom ügyeibe. BEÖTHY ÖDÖN ERDÉLYI FŐKORMÁNYBIZTOS 565 Beöthy honvédelmi és hadseregszervező intézkedései Beöthy számára az egyik legnehezebb feladatnak számított a visszafoglalt területeken az államhatalom és a közbiztonság helyreállítása. Ehhez ugyanis fegyveres erőre volt szükség. A belbiztonság garantálása elsősorban a nemzetőrség feladata lett volna, az országrész nemzetőrségeit azonban 1848 október-novemberben a császári alakulatok, illetve a román és szász felkelők lefegyverezték. 1849 januárjában megindult ugyan a törvényhatóságok nemzetőrségeinek újjászervezése, azonban számukra az állam fegyvert nem tudott biztosítani. Az előző fejezetben ismertettük, hogy a rendelkezésre álló sorkatonaság kevés volt, ráadásul az utóbbinak Erdély visszafoglalása volt az elsődleges feladata. A Honvéd cikkírója erről így fogalmazott: „Hadjárásunk főfeladata egy országrészt visszaszerezni az anyahonnak. És ha a fegyveres erőt, mely e főcélra szükséges, magán sérelmek orvoslására diriboljuk szét, maga a főcél lesz kockáztatva.” Másik kézenfekvő megoldás a szabadcsapatok szervezése volt Erdélyben és a Partiumban. Magyarországon Kossuth Lajos 1848. december 16-án rendeletben szólította fel a veszélyeztetett törvényhatóságokat, hogy szervezzenek gerillacsapatokat. Két nap múlva már részletezte az elképzeléseit. A csapatok vezéreit a főispánok, vagy azok távollétében az alispánok nevezik ki. A vezérek 100-200 fős csapat esetén századosi, 400 fő felett őrnagyi illetményt kapnak. Az így felállított alakulatok nem tartoznak a rendes katonaság közé, de ha más megyében is veszély van, akkor a kormány felhívására oda is kötelesek átmenni. Felszerelésükről maguk gondoskodnak. Feladatuk a gerillaharc, a zsákmány őket illette, a szuronyos puskákért és foglyokért pénzt kaptak. Hatáskörileg a polgári kormányzathoz tartoztak. Ezek az alakulatok tehát költségkímélőbbek voltak, ugyanakkor négy hónapig bárhol be lehetett őket vetni. A fentiek szellemében Beöthy január 5-én kelt rendeletében vadász csapatok alakítására szólította fel Közép-Szolnok és Kraszna megyék közönségét. Rendeletét az alábbiakkal indokolta: „A dolgok menetelét összetett kézzel azon biztos remény alatt, hogy így a veszélyt magunktól eltávolítjuk hasztalan nézzük, hasztalan különösen Erdélyben, hol a nemzetiség és értelmiség ellen a durva nyers erő használtatik fel; melynek feladása nem kevesebb, mint véres verejtékkel szerzett vagyonúnkat feldúlva romba dönteni, s életünktől a legborzasztóbb kínok közt minket megfosztani, ha tehát ily jövendő vár reánk, természeti ösztön hí fel mindenkit, életét a mily drágán csak lehet árúba bocsátani.” A következő napon pedig Erdély 31 Dragomir, 1946. III. 264. Kossuth levele Beöthyhez. Debrecen, 1849. január 9.
