Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
UTAK A „NÉPISÉGTÖRTÉNET"-HEZ: MÁLYUSZ ELEMÉR ÉS SZABÓ ISTVÁN 53 sét is, viszonyukat egyfajta kölcsönösség, egymásrautaltság, közösség és hagyományszerűség szabályozza.8 3 Mindennek azután logikus következménye, — s ez is erősíti a magyar fejlődés átmenetiségéről vallottakat —, hogy Szabó nem lát olyan éles, antagonisztikus különbséget „történelmi" és „népi" (tehát úri és paraszti) között — vö. az „Úr és paraszt" kötetben megjelent tanulmánya84 —, sőt a kettő szemléletében éppen hogy kiegészíti egymást. Erre egyébként világos bizonyíték, hogy több írásában is azért bírálja a népi írók baloldalát, mert „nép"-en csak a társadalom alsóbb rétegeit, a plebset értik, nem pedig a már a Werbőczy által is képviselt „populus"-t, amely az uralkodó osztályokat is magában foglalja8 5 Meg kell emlékeznünk mind Mályusz Elemér, mind Szabó István nagyszabású edíciós, forráspublikáló tevékenységéről, annál is inkább, mert ez mindkettőjük történetírói tevékenységének igen jelentős részét teszi ki. Mint korábban látható volt, Mályusz számos, már említett munkája terjedelmes forráspublikációval párosult, elég csak a „Sándor Lipót"-ra gondolni, amely eredetileg a Klebelsberg-féle Fontes-sorozathoz készült. De ugyanígy nagy terjedelmű forráspublikáció a kiindulópontja „A türelmi rendelet"-nek, vagy a Zsigmonddal összefüggő tanulmányoknak, sőt utóbbi (a Mályusz által szerkesztett Zsigmond-kori Okmánytár) a háború utáni magyar történeti irodalom egyik legnagyobb lélegzetű vállalkozása.86 Ezt kiegészítik Mályusz sorozatai — a „Magyarság és nemzetiség", illetve a „Település- és Népiségtörténeti Értekezések" —, amelyeket akár „pozitivistának" is le-83 Szabónak a magyar társadalmi fejlődés ez átmenetiségéről vallott felfogása mögött felfogásom/értelmezésem szerint egy „harmadik utas" ideológia állt a hátterében, ami a népi írók, részben Szabó Dezső, de inkább Németh László hatásáról tanúskodik. Ehhez számos részlet In: A harmadik út felé.i.m. Alapjában ebből vezethető le a háború után a rendszerrel való ideológiai szembenállása, s ezért adtam a szóban forgó forráskiadványnak ezt a címet is. Mályusz Elemérnél a „harmadik út " tézise nem, vagy csak érintőlegesen bukkan fel, így Szabó ilyetén munkássága a népiségtörténetnek a háború utáni ilyen irányú, tehát „harmadik utas" továbbfejlesztéseként interpretálható. Szabó e felfogása — mindezeken felül — alapjában Szűcs Jenő nagyszabású vázlatának egyik előképeként is értelmezhető. Szűcs szóban forgó munkájában Szabóra — e tekintetben — azonban nem hivatkozik, sőt a 16-18.századi magyar társadalmi fejlődéssel kapcsolatban egyértelműen elfogadja a „második jobbágyság" tézisét. Vö. Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Magvető Kiadó, Budapest. 1983. A „harmadik út" tézisének háború utáni ideológiai vonatkozásairól, útjáról vö. Salamon Konrád: A harmadik út küzdelme. Népi mozgalom 1944-1987. Korona Kiadó, Budapest 2002. E munkájában a szerző a korszakban főként a Nemzeti Parasztpárt nézeteinek hátterében látja a tézist. Szabó nézeteinek mindezzel való összefüggése kézenfekvő, hiszen pl. Veres Péter is egész életére szóló, meghatározó élmény volt számára. Vö. A harmadik út felé.i.m. passim. 84 Vö. Szabó I.: Nemesség és parasztság, i. m. 85 Mindez persze nem jelenti azt, hogy Szabó (és persze Mályusz vagy Domanovszky Sándorék) a dualizmus korában regnáló nemesi-romantikus, a nemességet idealizáló (és a nemzetet, a magyarságot kizárólag ezzel azonosító) történetszemlélet képviselői lettek volna. Hiszen (Mályusz nyomán is) éppen Szabó bírálja ezt a pl. Beöthy Zsolt irodalomtörténete által képviselt „volgai lovas" ideológiát, amely a honfoglaló magyarságot ezzel a nomád nemességgel azonosítja. Szabót e nézettel eleve szembeállítja történetírásának az alsóbb társadalmi rétegekre összpontosító realisztikus és szociologisztikus jellege, amely azután éppen ezért, ezzel szemben hangsúlyozza a honfoglaló magyarság differenciált voltát, a köznép magyar jellegét, valamint a társadalom jelentős mértékben megtelepedett, földművelő életmódját is. 86 Vö. Mályusz Elemér (szerk.): Zsigmondkori oklevéltár I. 1387-1399, II/l. 1400-1406, II/2. 1407-1410. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1951-1958.
