Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
54 ERŐS VILMOS hetne minősíteni, sőt a szó igazi értelmében azok is,8 7 hiszen egyik fő jellemzőjük, hogy tökéletes összhangban vannak Mályusz történetírásának társadalomtörténeti alapállásával. Igaz mindez azoknak az esetében is (Sándor Lipót, Türelmi rendelet)8 8 , amelyek számos vonatkozásban inkább a politikatörténethez kötődnek, hiszen Mályusz ezeket kivétel nélkül társadalomtörténeti-szociológiai kontextusba helyezi nagy ívű bevezetéseivel vagy kísérő monográfiáival.89 Ugyanez érvényes azután Szabó Istvánra is, hiszen nem feledhető, hogy az „Ugocsa" monumentális adattára alapvetően társadalomtörténeti tartalmú, de ugyanez vonatkozik (tehát a személynevek, helynevek, dűlő- és földrajzi nevek, dézsmalajstromok, majd falukönyvek, falutörvények, jobbágylevelek, urbáriumok, úriszéki iratok, kataszteri összeírások/térképek felhasználása és alkalmazása) az ötvenes években megjelent „Bács-Bodrog"-ra9 0 is. Szabó István igen széleskörű forrásgyűjtő, forráskiadó tevékenységének legnagyobb vállalkozása azonban az 1945 után megindított s pl. Hajnal István által erőteljesen támogatott „Iratok a magyar parasztság történetéhez" című sorozat volt, amelyeknek kiadását végül ideológiai okokból (túlságosan patriarchálisnak állította be ezekben a jobbágy-földesúr viszonyt) kivették kezéből, így a „Jobbágylevelek", „Úriszéki iratok", valamint az „Urbáriumok" végül megjelent köteteire mások neve került. 91 Befejezésül szólni kell Mályusz és Szabó történetírói működésének politikai vonatkozásairól. Ebből a szempontból az egyik számba jöhető munka Mályusznak „A vörös emigráció"9 2 című, eredetileg a Napkeletben megjelent cikksorozata, amely angol és német nyelven is nyomdafestéket látott. A cikksorozat megírására Teleki Pál adta a megbízást Szekfű Gyulának és Mályusznak együttesen, Szekfű azonban — miután jelentős mennyiségű sajtóanyagot gyűjtött össze, s bocsátott Mályusz rendelkezésére — a „Magyar Történet" írására hivatkozva, kiszállt a vállalkozásból. Ugyanakkor Mályusz részben érvényesíti a Szekfű által koncipiált értelmezési szempontokat, amennyiben — szellemtörténeti ihletésre — egyfaj-87 Azaz, ha a pozitivizmust nem elsősorban faktológiának tekintjük (mint ahogy az olyan széles körben elterjedt, sajnos a nem magyar nyelvű irodalomban is.) 88 Vö. Mályusz Elemér (szerk.): Iratok a türelmi rendelet történetéhez. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Budapest. 1940. 89 Csíki Tamás talán ezért minősíti a (persze a német szakirodalomból átvett) politikai társadalomtörténet kategóriájával a Mályusz-féle társadalomtörténeti kutatásokat. Vö. Csíki Tamás: Társadalomábrázolások és értelmezések, i. m. Hozzá szeretném tenni ugyanakkor, hogy éppen ez a minősítés teszi kétségessé azokat konstrukciókat (például Benda Gyuláét vagy Csíki Tamásét is), amelyek az állítólag politikatörténet-centrikus szellemtörténet és a társadalomtörténeti alapű (tehát lényegesen „modernebb") Mályusz-féle iskola ellentétéről beszélnek. Mint látható Mályusz - sőt Szabó István - munkáiban ugyanúgy működnek politikai, tehát retorikus motívumok, mint ahogy Szekfű és tábora körében sem kizárólag a politikatörténet jellemző, főleg nem az eseménytörténet. 90 Vö. Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1954. 91 Vö. A harmadik út felé. i. m. 92 Vö. Mályusz Elemér: A vörös emigráció. Napkelet, 1931. 2-21, 97-110, 243- 250, 329-339, 425-445, 515-539, 623-650, 714-753, 825-837, 901-904, 965-969, 1032-1036. Újraközölve — szintén mindenféle bevezető, kommentár nélkül — Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008. Minderre legújabban vö. Soós István: Szekfű Gyula és Mályusz Elemér A vörös emigráció című műve. In: A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. (Szerk. Ujváry Gábor, a szerkesztő munkatársa Nagy József Zsigmond) Ráció Kiadó, Budapest. 2011. 238-250.
