Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
52 ERŐS VILMOS helyzetét átmeneti-nek8 0 gondolja Európa nyugati és keleti fele között, amivel vitathatatlan, hogy sok tekintetben kötődik Hajnal István nézeteihez s megelőlegezi (bár inkább a 16-18. századi viszonyokat elemezve) Szűcs Jenő felfogását. Nem lehet kétséges ráadásul, hogy saját korában mindez összekapcsolódott a népi írók által képviselt „harmadik út" gondolatával, s nyilván ezért érték oly heves támadások Szabót 1948-49-ben, a fordulat évében s minősítették nézeteit narodnyiknak.81 Meglátásom szerint így, összességében a Szabó István által képviselt elképzelés két felfogással szemben konstituálódik. Egyrészt kapcsolódik az ún. Századok köre — tehát Domanovszky Sándor, Hajnal István, Mályusz Elemér — elképzeléseihez, akik a szerintük egyoldalúan nyugati orientációjú és így a kultúrfölény propagandáját is folytató Szekfű-féle történetszemlélettel szemben, a magyar művelődésnek és társadalomnak az önállóságát, illetve a kelet-európaival való párhuzamait hangsúlyozzák.8 2 A másik pozíció az 1945 után a hivatalos állami ideológia szintjére került marxista interpretáció, amellyel szemben viszont Szabó István azt emelte ki: bár megtorpant a magyar fejlődés 1514 után, ez mégsem mosható össze a kelet-európaival, hiszen pl. a magyar jobbágy számára számtalan emelkedési lehetőség nyílt, tulajdona is lehetett s eleve adottak voltak a mezővárosi polgárok, végvári katonák vagy hajdúk szabad-félszabad rétegei, illetve pl. a 18. század folyamán a telepítések is számtalan kedvező lehetőséget nyújtottak a jobbágyi helyzet javítására. Kulcsmomentumnak tekinthető mindebben Szabónak (a részben Hajnal Istvánhoz és persze Tönnies-hez kötődő) „közösség"-koncepciója, amelynek értelmében, bár — főként az újkorban — jelentős társadalmi különbség, alkalmanként szakadék választja el egymástól a nemest és a jobbágyot (de ugyanannyira a nemest és a főnemest is), viszonyukat alapvetően — mindenekelőtt a középkor folyamán —, mint ahogy a társadalom szerveződétatásokkal — megjelent a Jobbágyok - parasztok c. kötetben is. A nemesség és a parasztság osztályviszonyai a XVI-XVIII.században címmel 1976. 237-252.) Illetve Szabó István: A jobbágy megnemesítése. Turul, 1941/55. köt. 11-21. 80 Vö. Szabó István levele Maksay Ferenchez. Debrecen, 1959. február 12. MTA KK Ms 5438/ 111. A levélhez, előzményeihez, értelmezéséhez stb. vö. A harmadik út felé. i. m. 360-361. 81 Vö. Erről újabban Balogh István: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben. In: Egey Tibor-Horváth M. Ferenc (szerk.): Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára. Pest Megyei Levéltár, Budapest. 2002. 17-34; illetve Borosy András: Találkozásom, barátságom Balogh Istvánnal. In: Kujbusné Mecsei Éva (szerk.): Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Debrecen-Nyíregyháza, 2002. 13-17. 82 Szabó e nézeteire vö. még a korábban említett egyetemi előadásai. Ezen előadások során már például all. századi magyar történelemre vonatkoztatva hangsúlyozza, hogy a magyarság forradalmi és nemzeti függetlenségi törekvései mindig az ország keleti feléből indultak ki. Jelen sorok szerzője számára egyértelmű, hogy mindez Szekfű Gyulának a nagymagyar, tehát dunántúli magyar lelki r.ikat elsőbbségéről vallott felfogásának fordítottja. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Szabó már 1934-ben bírálja a Három nemzedék V könyvének ilyen értelmű koncepcióját. Vö. mindezekre részletesen Erős Vilmos: Szabó István „Magyar története" az 1950-es években. („Metszetek a magyar filozófiai gondolkodás elmúlt 100 évéből "című konferencián elhangzott előadás. 2011.április 28. Debreceni Akadémiai Bizottság.) In: Nagyerdei Almanach. (A Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének Évkönyve.)2011/2. 1-20. http://www.nagyalma.hu/archivum.php. illetve Szabó István: Három nemzedék után. Protestáns Szemle, 1934. június. 364-368. Újraközölve In: A harmadik út felé. i. m. 80-83. és uo. kommentár is a lábjegyzetekben.
