Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bodnár Krisztián: Milyen nemzetet, kinek és hogyan? Tanulmányok Magyarország történelméről, 1780-1948. Szerk. Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Manhercz Orsolya. ELTE BTK, Bp., 2012. 294 p. : [könyvismertetés] II/541

543 TÖRTÉNETI IRODALOM Föglein Gizella írása, A csonka „kis nemzetgyűlés" birtok-mentesítései (1945) viszonylag hosszasan részletezi az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Politikai Bizottság kialakulását, összetételét, ami talán kevésbé releváns a kérdés szempontjából. A szerző beszél arról, hogy kik részesültek mentesítésben (arisztokraták, a gazdasági elit tagjai, egyházi méltóságok, az új rendszer politikai elitje), ám a műveletekről, arról, hogy hogyan fogadták az érintettek a tényeket, voltak-e jogi „kibúvók", milyen hatást gyakorolt a mentesítés a gazdasági helyzetre, az érintettek mentalitására stb. a vártnál kevesebb információt kapunk. Gyáni Gábor kutatása a Viszálykodás és társadalmi nyugalom kérdéskörére vonatkozik. A háború és béke fogalmának egybemosását tárgyalja Carl Schmitt nyomán, majd Tolsztoj, Canetti és Foucault nézeteivel foglalkozik. Nyilván több más gondolkodó elképzeléseit is elemezhette volna a szerző, konklúzió levonásával. Az olvasó számára előnyt jelenthet, ha valamelyest ismeri a fent említett gondolkodók munkásságát, sajnos ebben az esetben is némi hátrányt okoz a kötet kiszabott terjedelme. Hermann Róbert tanulmányának címe meglehetősen kifejező: Politikusból történetíró -Szalay László diplomáciai tevékenysége 1849-ben. Szalay pályájának egy kevésbé ismert szakaszát tekinthetjük át ebben a műben, svájci tartózkodását és tevékenységét kísérhetjük figyelemmel. Megtudjuk, hogy a porosz kormánnyal is igyekezett felvenni a kapcsolatot, kevés sikerrel. A fegyverletétel után visszavonult, az ezt követő időszakot viszont már nem tárgyalja a szóbanforgó írás, pedig ez is minden bizonnyal szellemi csemege lenne az olvasók számára. Kovács I. Gábor érdekes kutatási témát választott: Protestáns egyetemi tanárok Magyarország egyetemein 1848 és 1944 között. A szerző a reformkortól kezdve áttekinti az egyetemi tanárok sorsát, kiemelve, hogy hosszú időn keresztül a katolikus vallásúakat részesítették előnyben. Külön megemlékezik az erdélyi sajátosságokról, hiszen tudvalevő, hogy ott a protestantizmus jóval nagyobb befolyással bírt, mint a „nagy hazában". Kovács I. Gábor végezetül feltérképezi a két nagy protestáns felekezethez tartozó tudósok közötti különbséget (származásukat, iskoláztatásukat, a tudományágakra való szakosodásukat stb. illetően), de úgy gondolom, a téma méltó lenne a hosszabb kifejtésre. Kövér György jelen írása sem érdektelen: a vegyesházasságok kérdése a reformkorban, női szemmel. A szív hangja a vegyesházasságról. Slachta Etelka levele Körmöczy Imrének, 1842 c. írás a reformkorban nem megszokott, de lassan-lassan elterjedő (író)női nézőpontot elemzi. A dolgozat fő érdeme, hogy terjedelmes részletet közöl a levélből, illetve rávilágít arra, hogy Slachta Etelka a korabeli nyilvánosság szókészletét is beépíti a művébe. Kulin Ferenc A romantikus attitűdöt veszi nagyító alá. Ez a tanulmány talán a megszokottnál tágabban értelmezi a romantikát, hiszen azt nem szűkíti le csupán képzőművészeti, irodalmi, zenei stb. tevékenységre, de még ezek egyszerű összegére sem; a szerző szerint ennek a „társadalom- és szellemtörténeti tünetegyüttesnek" (139.) a lényege a nyugat-európai civilizáció belső változása, ami végső soron a globalizációhoz vezet el. Ez utóbbi félmondat véleményem szerint akár vitára ingerlő is lehet, de legalábbis gondolkodásra késztet, hiszen a globalizációt is többféleképpen értelmezhetjük, és hozzá kell tennünk azt is, hogy a romantikában kétségtelenül meglévő „általánosságok" ellenére ez az „irányzat" sem volt egységes, megvoltak a helyi sajátosságai. Szintén érdekes Kulin Ferenc azon álláspontja, miszerint a romantikát a szubjektum és objektum viszonyának kiindulópontjából kell vizsgálni. Tartalmas, elgondolkodtató írásművel ismerkedhet meg az olvasó, ha a kötet eme tanulmányával foglalkozik, de hozzá kell tennünk, hogy szüksége lehet pl. ismeretelméleti, illetve irodalomelméleti háttérismeretekre; nem hallgatható el egy helyesírási hiba sem, ami sajnos előfordul: ez pedig a „disszonáns" szó helytelen, „diszszonáns" alakban történő leírása (143.). Majoros István a Civilizáció kontra kultúra? Megjegyzések a gyarmatosítás néhány fogalmával kapcsolatban c. írásában a civilizáció és a kultúra szembeállításának kérdését többé-kevésbé szokatlan nézőpontból vizsgálja, hiszen a gyarmatosítás témakörébe ágyazottan veti fel ezt a problémát. A szerző koncepciója szerint a „gyarmatosítás sajátos civilizációs találkozások sorozata" (151.), ami nem feltétlenül jelent összecsapást. Majoros István a tanulmányában kiemeli, hogy a gyarmatosítás mint olyan, ókori eredetű dolog, és hogy két formája létezett: a görög és a római. Ennek a dolgozatnak az is érdeme, hogy tudatosítja az olvasóban azt az egyébként ismert, de mégis háttérbe szoruló információt, hogy a gyarmatosítás klasszikus formájában a római mintát követi, azaz a meghódított területet aláveti az anyaállamnak; így tehát feleleveníti az ismeretanyagot az olvasóban, aki rádöbben arra, hogy erre az összefüggésre eddig nem jött rá. Manhercz Orsolya V. Ferdinánd útinaplóit elemzi a terjedelem szabta keretek között. Önmagában véve is izgalmas forrásanyag ez, hiszen egy uralkodó személyiségéről kapunk képet, ráadásul egy olyan uralkodóról, akit némi „misztika" övez a betegsége miatt. A szerző szembeszáll