Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
514 PÓSÁN LÁSZLÓ gyengébb minőségű halolajat jobb állagúként értékesített." Egy 1372. március elején íródott levél szerint egy thorni kereskedő rossz minőségű halolajat vett Danzigban, de erről nem tudott (azaz az eladók megtévesztették), és abban a hiszemben, hogy jó minőségű halolajat vett, Glogauban ezt ilyen áron is akarta eladni. Az ottani városi hatóság azonban észrevette, hogy a mondotthoz képest gyengébb minőségű áruról volt szó, és csalásért 4 márka bírsággal sújtotta a thorni kalmárt.10 0 Ahogyan a sózott halnál, úgy a halolaj esetében is a gyártási hely, az előállító város önmagában egyfajta minőséget jelentett. A jobb minőségű halolajat előállítók igyekeztek saját termékeiket egyértelműen megkülönböztetni másokétól. A források alapján úgy tűnik, hogy az észak német területeken Hildesheimben széles körben elismert, jó terméket állítottak elő, ezért előfordult, hogy egyes kereskedők hildesheimi olajként próbálták eladni árujukat. 1375. december 31-én Hildesheim város tanácsa írásban erősítette meg, hogy a Heinrich Vloghel által Lübeckbe, Hamburgba és Lüneburgba szállított olaj valóban náluk készült, s nem Braunschweigben.101 Egy évvel később ugyanilyen igazolást kapott Cord van Equard is.102 A középkorban a sört is az élelmiszerek, napi szükségleti cikkek között tartották számon. Az étrend nélkülözhetetlen részét alkotta. A Hanza kereskedelem által átfogott északi térség nagy részén a sör-kenyér-kása (Bier-Brot-Brei) jelentette a főétkezések legfontosabb összetevőit.10 3 A sör „hétköznapiságát" az ára mellett döntően az biztosította, hogy a malátát és a komlót bográcsban, üstben megfőzve, otthoni körülmények között, házilag is elő lehetett állítani, így általános volt a házi sörfőzés. Az üzleti érdekű, értékesítési célú sörfőzést, annak minőségét a városi hatóságok szabályozták és ellenőrizték. Az 1394. évi königsbergi sörfőzési szabályzat, valamint az 1400-ban született kút- és vízhasználati rendelkezések tiltották a tárolóedények, hordók, főzőüstök tisztítását a Pregel-folyónál. Sörfőzéshez és az ahhoz szükséges eszközök tisztításához csak tiszta kútvizet lehetett használni.10 4 A Német Lovagrend államában csak német módra főzött sört engedélyeztek, azaz olyat, amelyikhez komlót is használtak. 1464-től azok, akik nem így készítették a sört, büntetést fizettek.10 5 A főzőüstök állapotát, a főzött sör minőségét és árát a városi magisztrátusok ellenőrizték. Az értékesítésre, eladásra szánt sörök magasabb alkoholtartalmú, erősebb italok voltak, mint a házilag készítettek, s ebből következően tovább eltarthatóak. A forrásokban ezeket általában hordós, míg a gyengébb, otthon főzött, napi fogyasztásra készítetteket kannás sörnek hívták. Az elnevezés abból származott, hogy a nagykereskedelmi forgalomba került söröket csak lezártan, hordókban adták-vették, míg a kiskereskedelemben az eseti fogyasztáshoz igazodva kisebb mértékeket alkalmaztak. V Hâkon norvég király 1302. február 9-i 99 Lampen, A.\ Fischerei und Fischhandel im Mittelalter i. m. 144. 100 HUB V 413. sz. 101 HUB IV 524. sz. 102 HUB IV 531. sz. 103 Montanari, M.: Éhség és bőség i. m. 146.; Hoffmann Tamás: Európai parasztok. Életmódjuk története II. Az étel és az ital. Bp. 2001. 206. 104 Gause, F.: Die Geschichte der Stadt Königsberg i. m. 147. 105 Hoffmann T.: Európai parasztok II. i. m. 328.
