Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 513 don polgármesterét, hogy Angliából az előírásos méretnél kisebb hordókban szállítják a sózott heringet, Poroszországba azonban csak a Hanza-városok által meghatározott méretű hordókban lehet behozni heringet.92 1431. július 14-én Danzig Amszterdam magisztrátusánál sérelmezte, hogy a hollandok az elfogadottnál kisebb méretű hordókat használtak a sózott hering szállítására.93 1436. március 4-én a porosz városok elbingi gyűlésükön megerősítették korábbi álláspontjukat, hogy Poroszországban be kell tartani a hering Tonne mértéket, az ennél kisebb hordókban sózott halat forgalmazni tilos.94 A középkorban a sózott hering mellett az Északi-tengerről származó tőkehal is fontos kereskedelmi árucikket jelentett. A tőkehal kereskedelem központja a Norvégia nyugati partjánál fekvő Bergen városa volt.9 5 A tőkehal értéke az egyes halak méretétől függött. A termetesebb, koningeslobben-nek nevezett méretűekből 150 darab jelentett egy kereskedelmi forgalomba kerülő egységet, azaz ennyit csomagoltak össze egy tételként. A gemeine lobben és rackvische néven ismert méretűeket 200-200 darabnyi egységekben forgalmazták. A lotvische 300, a halfwassene 400, a kropelinge 500, a titlinge pedig 1000 darabjával került a piacra. Ahogy csökkent a tőkehalak mérete, úgy mérséklődött kereskedelmi áruk is. A tőkehal nagyság és súly szerinti válogatásának normája a késő középkorban alakult ki. Bergenben volt egy hivatalos halmérleg, ezen mérték le a kifogott tőkehalakat. Egy 1477. évi rendelkezés szerint a koningeslobben kategóriába tartozó halak átlagos súlya 1538, a gemeine lobben 1086, a rackvische 814, a lotvische 633, a halfwassene 509, a kropelinge 407, a titlinge pedig 244 grammot nyomott.96 A bergeni piacra kerülő áruk minőségét, így azt is, hogy egy-egy hordóba valóban a mondott nagyság- és súly szerint rakják a tőkehalat, maga a norvég korona garantálta. VII. Magnus király 1330. december 12-én kiadott oklevelében például súlyos pénzbírságot és a hamis áruk elkobzását rendelte el. így például ha a posztó esetében a mérete nem annyi volt, mint ahogyan az eladó állította, ha a bort, viaszt, mézet, mandulát stb. egyéb anyagokkal keverték, vagy ha az eladásra kínált tőkehal nem abba a kategóriába tartozott, mint amilyennek mondták.97 A tőkehal és heringfeldolgozás mellékterméke a halmájból főzött halolaj volt, ami sagimen vagy heringsmer néven már korán, s viszonylag gyakran felbukkant a középkori kiváltságlevelekben vagy vámtételek között.98 Bergenből három különböző minőségű halolaj került forgalomba: a legjobb minőséget (s legmagasabb árat) jelentő világos, sárgás színű, a világosbarna és a barna olaj. Nem túl gyakran, de előfordulhatott, hogy az eladó megtévesztette a vevőt, és 92 HUB VI. 776. sz. 93 HUB VI. 951. sz. 94 ASP II. 10. sz. 95 Pósán L.: Skandinávia a középkorban i. m. 128. 96 Lampen, A.: Fischerei und Fischhandel im Mittelalter i. m. 144. 97 HUB II. 496. sz. 98 L. pl. HUB I. 993. sz. (Magnus svéd király 1285. évi kiváltságlevele a Hanzának); HUB I. 357. sz. (Albrecht szász herceg 1248. évi vámrendelete); HUB I. 436. sz. (Margit flandriai grófnő vámrendelete 1252-ben); HUB II. 154,sz. (Brügge város 1309. évi rendelkezése a német kereskedőkre vonatkozóan)
