Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 509 zetett. Egy 1405. március 20-án íródott levélben például Dorpat városa azt sérelmezte Reval tanácsánál, hogy az a só, amit három dorpati polgár vásárol Cord Sanders revali tanácsostól, nem a teljes vételi súlyát nyomta: 3 Liespfund (20,412 kg) helyett csak 2,5 Liespfund (17,01 kg) volt.63 1409-ben a brüggei Hanza kereskedelmi képviselet (kontor) levélben tájékoztatott arról, hogy a Heyse Akeman nevű kereskedő által Stralsundba és Révaiba szállított só tisztaságát illetően komoly aggályok merültek fel, ezért arra kérte az érintett városok hatóságait, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a hamis árut kivonják a forgalomból.6 4 A só minőségével kapcsolatos visszaélések mértékéhez mérten még jelentősebb volt a sózott heringet illető csalások aránya. Eisenach város tanácsa már 1300-ban azt panaszolta Lübeck magisztrátusánál, hogy a lübecki kalmárok által hozott hering a hordó közepén szinte nem is volt besózva, csak a hordó alján és tetején, azaz romlott volt.65 Hasonló panaszok később is előfordultak. 1400-ban például a krakkói városi tanács levélben értesítette Thorn városát, hogy a legutóbbi, Thornból hozott 2 hordónyi sózott hering romlott volt.66 1418. május 25-én kelt levelében Braunschweig városa azt sérelmezte Lüneburg magisztrátusánál, hogy az onnan származó sózott heringhez a szükségesnél kevesebb sót használtak fel, ezért az megromlott, s kérte az emiatt keletkezett károk megtérítését.67 Egy 1450-ből, a poroszországi Thorn városából származó feljegyzés szerint egy bizonyos Hermann Jeling nevű kereskedőt egyesek (irigyei vagy a konkurencia) azzal gyanúsítottak meg, hogy az általa szállított 3 Tonne hering nem volt jól besózva, ezért megromlott. A városi hatóság ellenőrzése azonban megállapította, hogy a gyanúsítás alaptalan, az áru nem volt romlott, tehát értékesíthető.68 Minden bizonnyal ezekkel a panaszokkal, kifogásokkal is összefüggésben alakult ki a 14. század második felében az a gyakorlat, hogy a dán partoknál kifogott, majd besózott és hordókba csomagolt heringet a Hanza kikötőiben egy speciális telephelyre, az ún. „heringházba" (domus allecium) szállították. Ott felnyitották a hordókat, és újra átsózták, átcsomagolták a halakat. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a halászat utáni azonnali sózással az áru veszített súlyából (lecsökkent a halhús víztartalma), így újra kellett csomagolni, hogy egy-egy hordóban az előírt mennyiség legyen. Ilyenkor újra átvizsgálták az árut, s ha kellett, ismételten besózták, hogy tartósítsák. Az átvizsgált, újra csomagolt hering minőségét nyilvánosan kellett ellenőrizni. Ha az ezzel foglalkozó Packer (csomagoló) egy hordóba a jó heringhez romlottat is kevert, eltiltották mesterségétől, az ilyen árut átvevő kereskedőt pedig a városi bíróság elé idézték. Az átcsomagolás után — amit a városi hatóság ellenőrzött — a heringes hordókat megjelölték, azaz egyfajta jótállási jellel, minőségi tanúsít-63 HUB V 656. sz. 64 HUB V 894. sz. 65 Quellen zur älteren Wirtschaftsgeschichte Mitteldeutschlands i. m. 107-108. 66 HUB V 461. sz. 67 HUB VI. 557. sz. 68 Liber Scabinorum Veteris Civitatis Torunensis (1428-1456) Secunda pars (1444-1456) Ksiçga Lawnicza Starego Miasta Torunia wydali Karola Ciesielska, Janusz Tandecki. (Towarzystwo naukowe w Torunin, Fontes 76) Torun 1993. 1489. sz.
