Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
504 PÓSÁN LÁSZLÓ rend már igen korán, az 1233. évi kulmi kiváltságlevelében magának tartotta fenn a hódvadászat és hódprém kereskedelem jogát.1 9 ) A poroszországi városok mindegyikében higiéniai okokból és nagy térigényéből adódóan az élőállat vásárok mindig a falakon kívül voltak, gyakran a városokhoz közeli falvak valamelyikében. A königsbergi lópiacot például Steindamm településen, a szarvasmarha vásárt pedig Lomse faluban tartották. Méretük miatt az éves vásárokat is a városfalakon kívül rendezték meg, melyek általában 3-4 hétig tartottak.20 A piacok működésével, s elsősorban az ott árusított élelmiszerek minőségével kapcsolatban Poroszországban gyakran nem is a szóban forgó város magisztrátusa állított fel szabályokat, hanem maga az ország ura, a Német Lovagrend, mai szóhasználattal élve az államhatalom. Amikor 1309. szeptember 21-én Heinrich von Plotzke nagykomtúr engedélyezte Altstadt Thorn városának, hogy egy vásárcsarnokot építsen, egyúttal meghatározta az ottani húsárusítás feltételeit is.21 Más esetekben a húskimérés feltételein túl a lovagrend még azt is megszabta, hogy maximálisan mennyi húskimérés, húsüzlet működhetett. Erwin von Stockheim brandenburgi komtúr 1351. január 3-án kelt adománylevele Kreuzburg városának csak két hentesboltot engedélyezett, míg Rastenburg városa az 1373. március 23-i kiváltságlevél tanúsága szerint 9 húskimérést is tarthatott. Romlott áru esetén pénzbírságot szabtak ki.22 Hasonló szabályozás volt érvényben Nyugat- és Közép-Európa más városaiban is. A középkori Budán például a céhmestereknek minden nap ellenőrizniük kellett az értékesítésre kínált hús minőségét. Akinél kétszer is romlott húst találtak, attól elkobozták áruját. Ha harmadszor is előfordult, egy hónapra megvonták húsárusító jogát és bírságot kellett fizetni. Pozsonyban a mészárosok kínálatát a városi hatóság által kiküldött három ember vizsgálta meg, s ha romlott árura bukkantak, 72 dénár büntetést szabtak ki.23 Párizsban a pástétomsütők a megsütött húst legfeljebb három napig tarthatták az üzletben, kolbászt csak sertésből készíthettek, a véres hurka árusítását pedig tiltották, mert gyorsan romló étel volt.2 4 A Hanza városokban a hatóságok a hústermékek mellett különösen nagy gondot fordítottak a halpiacok rendjére és az ott árusított halak minőségére, mert a hal a húsnál is gyorsabban romló áru volt, és gyakran még a húsnál is fontosabb élelmiszernek számított. A keresztény vallási előírások miatt évente közel 170 böjti nappal kellett számolni, amikor tilos volt négylábú vagy kétlábú állat húsát fogyasztani.2 5 Mivel a hal rendkívül romlékony, gyorsan megbüdösö-19 PUB 1.1. 105. sz. 20 Gause, F.: Die Geschichte der Stadt Königsberg i. m. 148-149. 21 PUB 1.2. 909. sz. 22 Regesta historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198-1525. Pars II: Regesta Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang: Papst und Konzilsurkunden. II. Bearb. Erich Joachim. Hg. Walther Hubatsch. Göttingen 1948. (a továbbiakban: Regesta II.) 821., 996. sz. 23 Skorka R.: A céhrendszer kibontakozása i. m. 123. 24 Sz. Jónás Ilona: A „vizi kereskedők" szövetsége és a város élelmezéséhez kapcsolódó foglalkozások a 13-14, századi Párizsban. In: Uő: Sokszínű középkor i. m. 371. 25 Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV-XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. Bp. 2004. 221-228.; Massimo Montanari: Éhség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete. Bp. 1996. 95-100.
