Századok – 2013
MŰHELY - Pósán László: Áruminőség és vásárlóvédelem a Hanza piacain - a késő középkori porosz források tükrében II/501
ÁRUMINŐSÉG ÉS VÁSÁRLÓVÉDELEM A HANZA PIACAIN 505 dő áru volt, a városi hatóságok különösen ügyeltek arra, hogy a halpiacokon csak friss halat áruljanak, amit éjszaka vagy hajnalban fogtak.2 6 Ebből következően a porosz és a többi Hanza-város halpiacain is többnyire édesvízi halak fordultak elő.2 7 A porosz városok esetében ezt az arányt még inkább növelte az a körülmény, hogy még a tengeri kikötők sem a nyílt tenger mellett feküdtek, hanem a Visztula-öböl (Frisches Haff) partján, amit egy 60 km hosszú, 1-3 km széles, a középkori forrásokban neria névvel nevezett turzás, dűnesor (németül ma is Nehrung) zárt el a tengertől, s csak az északi részén volt egy természetes kijárata.28 Maga az öböl a középkorban jóval nagyobb volt, mint manapság (ma 80 km hosszú és átlagosan 12 km széles): egészen Danzigig terjedt (azaz még Danzigot is elvágta a nyílt tengertől), délen pedig sokkal mélyebben benyúlt a szárazföldbe.2 9 Mivel a nyílt tengerrel csak nagyon szűk felületen érintkezett, s ugyanakkor olyan nagy vízhozamú folyó ömlött bele, mint a Visztula, az öbölben majdhogynem édes víz volt. A halpiacon a kifogott, s már nem élő halat csak egy napig volt szabad árulni. Hasonló szabályozás volt érvényben Párizsban is: húsvéttól Szent Remigius napjáig (október 1.), azaz alapvetően a meleg, nyári időszakban, a halakat a fogás napján lehetett csak árulni, októbertől húsvétig (azaz télen) viszont szabad volt két napig is eladásra kínálni. Előírták azt is, hogy a kosár vagy hordó közepén és alján éppolyan szép és jó hal legyen, mint felül, amit mindenki lát.30 Vízzel töltött kádban, hordóban tartott élő halat nagyobb tételben csak a tároló vizes edénnyel együtt lehetett értékesíteni.31 A tengeri halak tartósítva (szárítva, füstölve, de leginkább sózva) jutottak el a fogyasztókhoz. A 14. századtól az északi- és balti-tengeri sózott hering már Európa belső területeinek piacaira is eljutott.3 2 Az erfurti feljegyzések szerint a Hanza-városokból, s különösen Lübeckből már 1315-ben jelentősebb tételben importáltak halat.33 Mühlhaus város 1351. évi szabályzata szerint minden Tonne hering után az eladó és a vevő is egyaránt egy-egy dénár forgalmi adót volt köteles fizetni.34 Még Sopron 1394. évi vámkönyvében is előfordult a balti-tengeri (schoneni/skânei) hering.35 1364-ben Philippe de Mézières francia nemes a Songe du Vieil Pèlerin című művében egyfajta csodának nevezte, hogy minden év-26 Gause, F.: Die Geschichte der Stadt Königsberg i. m. 148. 27 Pósán László: Középkori gasztronómia. Debreceni Disputa 5. (2007: 11-12. sz.) 14. 28 Georg Hermanowski: Ostpreußen. Augsburg 1996. 49., 106-107. 29 Hugo Bertram: Die physikalische Geschichte des Weichseldeltas. In: Hugo Bertram-Wolfgang La Baume - Otto Kloeppel: Das Weichsel-Nogat Delta. (Quellen und Darstellungen zur Geschichte Westpreußens 11.) Danzig 1924. 30-33. 30 Sz. Jónás /.: A „vízi kereskedők" i. m. 372. 31 Gause, F.: Die Geschichte der Stadt Königsberg i. m. 148. 32 Werner Mägdefrau - Erika Langer: Thüringisch-Hansische Wirtschafts- und Bündnisbeziehungen im Mittelalter. In: Burg und Stadt in Geschichte und Gegenwart. Wissenschaftliche Zeitschrift 28. H. 3. (1979) Friedrich-Schiller-Universität Jena, 400.; Heinrich Bechtel: Wirtschaftsgeschichte Deutschlands. Von der Vorzeit bis zum Ende des Mittelalters. München 1951. 321. 33 Quellen zur älteren Wirtschaftsgeschichte Mitteldeutschlands, teil 2. Hg. Herbert Helbing. Weimar 1953. 133. 34 Ernst Lambert: Die Ratsgesetzgebung der freien Reichsstadt Mühlhausen in Thüringen im 14. Jahrhundert. Halle 1870. 150. 35 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp. 1885. 145.
