Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
IV. BÉLA ÉS I. UROS SZERB URALKODÓ KAPCSOLATA 497 - Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó. És újra: - Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják. Mert mondta egyszer a tanítványok között: - Minden alázatos cselekedet ismertté fog válni az Úr előtt. És a fiatalember gondosan figyelte a jó beszédet, és így fohászkodott: - Lelkem Tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. És Te vagy az, aki előkészítetted nekem örökségemet. Te erősítettél meg az anyaméhben, majd megszületésemtől kezdve is Te viseled gondom. Tudom, Uram, hogy mindenki, aki bízik benned nem fog megszégyenülni soha. Hadd legyen velem, a Te bűnös szolgáddal, akaratod szerint. Engedelmeskedett a szüleinek mindenben, valódi szeretetet érzett mindenki iránt, ebben megerősítették az Úr írott parancsolatának szavai. Ajtatosságban és szűziességben élt az atyai házban néhány emberével. Az Úr kegyére tekintett, és várta, hogy megkapja azt, amit az atyja neki megígért. Amikor az atyja nem akarta megtartani, amit neki mondott, az istenfélő fiatalember nagy szomorúságban és gyászban élt, azért, mert nincs semmilyen elkülönített része az atyai tulajdonból, ahol külön tartózkodhatna. Ezek mellett sok bosszúsággal teli, rosszalló szót hallott apósától, Magyarország királyától, aki látta, hogy az atyja nem adja meg neki, amit megígért. Dragutin térdre esett, könnyek között kezdte kérni az atyját, és így szólt: - Atyám, add ki az örökség nekem járó részét, amennyit akarsz. Lásd a nagy türelmemet, azt, hogy mennyi ideje várok, hogy a könyörületes adományod megkapjam. Mert íme, nagy gondban vagyok, szomorúságban és megvetésben azoktól, akik körülöttünk vannak. De az atyja nem vette figyelembe a szavait, mivel ravasz és ellenséges beszédeket hallott. Nem változtatta meg a szívét, hogy szeretetben és kegyességben megadja fiának mindazt, amit neki megígért: a saját trónját vagy az államból valamely saját részt. Pál apostol, az egyetemes tanító a szülőknek azt tanácsolta, hogy szeressék gyermekeiket, amikor így szólt: - Gyermekek ne ingereljétek a szüleiteket, és szülők ne bántsátok a gyerekeiteket. Neveljétek a gyerekeiteket, adjátok meg nekik az illő részt. És újra kérte az apját: - Atyám, sokan a szolgáid közül bőségben élnek, én pedig, a szeretett fiad, irgalmas kegyelmed nélkül élek. Fiatal koromban olyan voltam neked, mint lelkednek gazdagsága, és mindig örömödet lelted bennem, mégis megfosztasz engem az ország vagyonától, elszomorítasz engem. Annyit tudsz adni a gyermekednek, amennyit akarok. Add meg, hogy ne fossz meg az adománytól! Legyen igaz a szádnak beszéde! Hányszor tettél ígéretet nekem, szeretett fiadnak! Mert jobb, ha átadsz engem a halálnak, minthogy szeretsz ugyan, de mégis megfosztasz engem adományodtól és az áldásodtól. Szeretett gyermeke könnyek között mondta ezt a megható és szomorú beszédet, amely nem tudta megváltoztatni az atyját, hogy könyörületes legyen. Ez a
