Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
476 GÁL JUDIT zad eleji, névtelen szerző által készített útleírás szerint Szerbiának hét nagy bányája volt, amely bővelkedett ólomban, ezüstben és vasban.5 2 Ezek mellett még bányásztak aranyat és rezet is. A bányászközösségek, azaz a szász telepesek privilegizált társadalmi réteget alkottak. Saját tisztviselőkkel rendelkeztek, ügyeiket maguk intézhették, saját bírósággal rendelkeztek, a szerbekkel való peres ügyeiket pedig olyan vegyes bíróságok előtt vizsgálták ki, amelyek fele-fele arányban álltak szerbekből és szászokból.5 3 A gazdasági élet fellendülése, a nemesfémbányászat vonzóbbá tette Szerbiát a dalmáciai kereskedők számára, akik már a 13. század eleje óta privilégiumokkal rendelkeztek az országban.5 4 A szászokhoz hasonló volt az önkormányzatuk, emellett ők végezték a bányák pénzügyi irányítását, és általában ők viselték a legmagasabb állami pénzügyi hivatalokat is. Bérelhették az adószedés jogát is, emellett jogukban állt az ország teljes területén a megfelelő adók és vámok megfizetése után szabadon mozogni.5 5 Mind a szászok, mind a dalmáciai kereskedők különleges csoportot alkottak Szerbiában. Ekkorra már az ortodox kereszténység került fölénybe, ez a két közösség pedig, mivel a nyugati kereszténységhez kötődtek, egyházi autonómiát kapott, és Cattaro püspöke alá tartozott.5 6 A gazdasági növekedés a királyi bevételeket is megsokszorozta, s így az uralkodó ütőképes katonai erő felállítására volt képes. Ennek birtokában sikerrel léphetett fel az önállóságra törő területekkel szemben. A hagyományosan tagolt szerb államban két régió jelentett problémát Uros számára. Duklját, ahogy fentebb már volt róla szó, 1204-ben Vukan birtokolta,57 majd halálát követően fia, Dorde kezébe került a terület egy része.5 8 Dorde azonban már nem volt teljesen független ura birtokainak, hiszen azok Radoslav király (1224-1234) fennhatósága alá tartoztak.5 9 1242-ben az ulcinji püspök egy levelében királyként említette Dordét, ami arra is utalhat, hogy Vukan fia az uralkodócsere és a tatár pusztítás okozta káoszt kihasználva igyekezett függetlenedni a szerb államtól, apja titulusához visszanyúlva.6 0 Dorde 1243 után eltűnik a forrásokból, míg utódai kisebb területeket kaptak Raskából.6 1 Valószínű tehát, hogy Uros elsőként ezt a hatalmi bázist számolta fel. 52 Anonymi Descriptio Europae Orientalis. Imperium Constantinopolitanum, Albania, Serbia, Bulgaria, Ruthenia, Ungaria, Polonia, Bohemia anno MCCCVIII exarata. Ed. Olgierd Górka. Cracoviae 1916. 32. (12. sz. jegyz.) - A forrás magyar vonatkozású részeinek fordítását 1. Borzákné Nacsa Mária - Szegfű László'. Egy Délkelet-Európát bemutató földrajzi munka a XIV század elejéről (Descriptio Europae Orientalis). Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. Series Marxistica-Leninistica et Historica 12-13. (1987-1988) 13-27. és Károly Róbert emlékezete. Szerk. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Bp. 1988. 72-76. 53 Cirkovic, S.: Rabotnici i. m. 262. 54 Fine, J. V. A.: The late medieval Balkans i. m. 199. 55 Cirkovic, S.: Rabotnici i. m. 263. 56 Fine, J. V. A.: The late medieval Balkans i. m. 200. 57 Tosic, D.: Srpske pomorske zemlje i. m. 63. 58 Fine, J. V A.: The late medieval Balkans i. m. 137. 59 Tosié, D.: Srpske pomorske zemlje i. m. 64. 60 Uo. 65. 61 Fine, J. VA.: The late medieval Balkans i. m. 138. - A dalmátokról bővebben 1. John VA. Fine: When etnicity didn't matter in the Balkans. A Study of Identity in Pre-Nationalist Croatia, Dalmatia, and Slavonia in the Medieval and Early-Modern Periods. Ann Arbor 2005.
