Századok – 2013
MŰHELY - Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata II/471
IV. BÉLA ÉS I. UROS SZERB URALKODÓ KAPCSOLATA 477 A másik, Uros számára gondokat okozó terület Zahumlje volt. Jelentősebb katonai aktivitásra itt az 1230-as években került sor, amikor Toljen, Zahumlje akkori vezetője a magyarok spalatói szövetségeseit támadta. Az 1240-es években megerősödött és önállóbb lett Zahumlje. Andrej szövetkezett Ninoslav boszniai bánnal és azzal a Spalatóval, amely a magyar király által támogatott Trauval állt szemben.62 Andrej 1249-ben bekövetkezett halála után területeit három részre osztották fiai, akik közül a legnagyobb birtokot Radoslav kapta. Az ő uralma alatt tovább erősödtek Zahumlje függetlenedési törekvései, később Uros ellen is fellépett Raguza és Bulgária szövetségeseként.63 Uros uralkodásával, illetve annak kezdetével kapcsolatban, gyakran előkerült a szerb és a nemzetközi történetírásban a magyar fenyegetés kérdése: e szerint a Magyar Királyság már röviddel Uros uralkodásának kezdete után támadólag lépett volna fel Szerbiával szemben.6 4 Ez az álláspont azonban nehezen védhető. Magyarország ugyan a tatárjárást követően valóban összetűzésbe került a dalmát területek miatt Velencével, ami azonban azzal magyarázható, hogy IV Béla ott tartózkodása kiemelten fontossá tette ezeket a területeket.6 5 Ráadásul 1243-1244 során a magyar király Spalato szövetségesével, Andrej zahumljei vezetővel is szembekerült. Ez az esemény azért is érdekes, mivel I. Uros a szerb területek egységesítésére törekedett, és érdekei ütköztek Andrejjel. Szó volt arról is, hogy 1244-et követően néhány éven keresztül IV Béla az ország belső konszolidálásával volt elfoglalva.66 Emiatt vonható kétségbe az a felvetés, hogy ebben az időszakban olyan aktív külpolitikai tevékenységet folytatott volna, amely fenyegetést jelentettek Uros számára. A térség magyar szempontból egyik legfontosabb területe, Bosznia esetében a magyar királyok hódító hadjáratokat vezettek, amelyek a tatárjárás előtt sikeresek voltak.6 7 A megszerzett boszniai területek a tatárjárás után közvetlenül elvesztek, a magyar fennhatóság helyreállítása pedig az 1250-es években sem sikerült.6 8 Nehéz elképzelni, hogy egy ennyi gondot okozó terület mellett egy éppen erősödőben lévő szerb állam ellen fordult volna a magyar uralkodó. Azzal persze egyet lehet érteni, hogy a térség egyik legerősebb hatalma volt ebben az időben Magyarország, és ilyen tekintetben akár fenyegetést is jelenthetett Szerbia számára. Ez a fenyegetés azonban csak elméletinek tekinthető, konkrét formában nem öltött testet, magyar beavatkozásra utoljára a 13. század elején került sor, Vukan és Stefan belháborúja idején. Magyarország és Szerbia az 1250-es években A magyar királyt 1246 és 1261 között a Babenbergek örökségéért folytatott harc kötötte le, emellett a déli irányú expanziós törekvések másodlagosak 62 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I—II. Bp. 1899. II. 241. 63 Fine, J. VA.: The late medieval Balkans i. m. 200. 64 Robin Harris: Dubrovnik. A history. London 2003. 50., Sreten Petkovic - Milos Blagojevic: Srbi u doba Nemanjida. Beograd 1989. 89., Fine, J. V. A.: The late medieval Balkans i. m. 200., Vladimir Corovic: Istorija Srba. Nis 2005. 127. 65 Bertényi /.: Magyarország nemzetközi helyzete i. m. 17. 66 Wertner M.: Negyedik Béla i. m. 104. 67 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 137. 68 Fine, J.V. A.: The Bosnian Church i. m. 132.
