Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: Utak a „Népiségtörténet"-hez: Mályusz Elemér és Szabó István I/33
42 ERŐS VILMOS évek elején is tett kísérletet,3 4 amikor Domanovszky Sándorhoz intézett beadványában egy magyar történeti intézet felállítását sürgeti, amely összefogná az ilyen irányú kutatásokat. Legfontosabb intézményes törekvései azonban az Országos Levéltárhoz, illetve a budapesti egyetemhez kapcsolódnak. Előbbiben, az 1931-ben felvázolt program alapján, 1932-től a Levéltár munkatársaiból kutatócsoportot szervez, amelyben Domanovszky Sándor tanítványai is részt vesznek (Wellmann Imre, Csapodi Csaba, Sinkovics István, Bakács István) s amely pl. a szlovák-magyar nyelvhatár történeti alakulásának vizsgálatát tűzi ki célul, illetve megyei monográfiák elkészítését tervezi, alapvetően persze az elszakított területekre koncentrálva. A nagyszabású kezdeményezésnek azonban jóval szerényebb eredménye lett. Összesen ugyanis csak 2 megye népiség-, illetve településtörténeti monográfiája készült el, Szabó István „Ugocsa megyé"-je, illetve IIa Bálint Gömörről készült összefoglalása (utóbbinak első kötete csak 1944-ben, és később is csak több részletben.)35 A sorozat végül a „Magyarság és Nemzetiség" címet kapta, amitől eltér Mályusz másik sorozata, az 1938-tól meginduló és 1943-ig folytatódó „Település és Népiségtörténeti Értekezések", s amely Mályusz tanítványainak doktori értekezéseit tartalmazza. Utóbbiak közé Balázs Éva, Jakó Zsigmond, Fügedi Erik, Maksay Ferenc, Iczkovits Emma, Kálózi Nagy Balázs, Bélay Vilmos (utóbb Szentgyörgyi Mária) tartoztak. Fontos momentum 1937-ben, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Mályusz vezette Népiség- és Településtörténeti Intézet, amelynek felállítását az ókortörténész Alföldi András és a szintén nagyhírű néprajzprofesszor Györffy István melegen támogatta. Mályusz intézményes törekvéseinek taglalásakor szólni kell „A magyar történettudomány"-ban kifejtett programról is, hiszen itt a legfontosabb intézményeket is sorra veszi (Levéltár, Múzeum, Egyetem, Történelmi Társulat, stb.), s az egész tudományos apparátusnak a népi elven történő átszervezését, azaz a népiségtörténeti kutatások szolgálatába állítását sürgeti. Fontosnak tartom még annak megjegyzését, hogy 1941-ben, a Teleki Intézet felállításakor Mályuszt és intézményeit tudatosan figyelmen kívül hagyják, mellőzik, pedig az általa kezdeményezett programok elvileg beleillenének az új intézmény munkájába. (Mályusz közeli munkatársa, Szabó István azonban dolgozik a Teleki Intézetben, sőt folyóiratában több cikket is publikál.)36 Mályusz népiségtörténeti irányzatának harmadik szintjét végül a népiségtörténeti szintézisek jelentik, hiszen egész munkálkodásának végső célkitűzése egy olyan magyar történeti szintézis megírása, amely Szekfűék szellemtörténeti összefoglalásának méltó pendent-ja. Lényegében e szintézis előmunkálataiként 34 Vö. Mályusz Elemér feljegyzése egy Magyar Történeti Intézet felállításáról. Közzéteszi: Erős Vilmos. Történelmi Szemle, 1998/1-2. 113-126. 25 Vö. IIa Bálint: Gömör megye II. (A-L) és III. (M-R.). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1944-46; IIa Bálint: Gömör megye IV (S-Z) és I. (A megye története 1773-ig.) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1969-1976. 36 Vö. pl. Szabó, Etienne: L'assimilation ethnique dans le bassin des Carpathes avant 1918. Revue d'Histoire Comparée, 1943. 279-330. Megjegyzendő, hogy Mályusz egy 1943-as, Eperjessy Kálmánhoz írott levelében arról panaszkodik, hogy Szabó bevonult a Teleki Intézetbe népiségtörténetet csinálni s Deér Józseffel karöltve jár. (A levél a jelenleg feldolgozás alatt álló Mályusz-hagyatékban található. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára.)
