Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Ördögi sugallattól vezérelve - egy 15. századi gyilkosság nyomában II/433
EGY 15. SZÁZADI GYILKOSSÁG NYOMÁBAN 443 lönbséget a gyilkosság és az akaratlan emberölés esete között,5 8 Isztrói vétlenségét azzal is nyomatékosítani kívánta, hogy egyik folyamodványában kifejezésre juttatta: nem az általa, hanem a familiárisa okozta sérülésbe halt bele az áldozat (et ipse Benedictus non ex vulnere per te ei inflicto, ut creditur, sed pocius ex transfixione familiaris predicti mortuus fuerit). Az elmondottakat még annyival igyekezett árnyalni, hogy megemlítette, miszerint az elhunytért nem mulasztott el imádkozni (velitque pro anima dicti Benedicti Altissimum exorare). A pápa a kérvényt gondosan mérlegelve, abszolücióban és diszpenzációban részesítette Istvánt, majd pedig a Kúriában rezideáló Trevisói (Vosich) Simon patraszi érseket — aki esztergomi olvasókanonokként és az országba delegált egykori pápai legátusként a magyar ügyek szakértőjének számított — bízta meg a döntés kihirdetésével.5 9 Isztrói tehát a kedvező pápai döntést követően, minden bizonnyal Simon érsek oklevelével felvértezve tért haza, hogy immár hivatalos okmánnyal igazolva ártatlanságát, visszafoglalhassa stallumait. Hiábavalónak bizonyult azonban a költséges itáliai tartózkodás, ugyanis IV Sixtus pápa (1471-1484) határozata ellenére sem tudta érvényesíteni az említett állásokra formált jogait. Nem volt más választása tehát, minthogy a legfőbb egyházi bíróság elé viszi ügyét, amely újabb fáradságos utazást, s jelentős kiadásokat jelentett. Az Appennineken való ismételt átkeléshez keresve sem találhatott volna megfelelőbb időpontot 1475-nél, amely II. Pál pápa (1464-1471) döntése nyomán jubileumi esztendő volt.6 0 A szentév alkalmából a szinte újjáépített, patinás várost zarándokok tömege özönlötte el, akik az áhítatgyakorlatok mellett különböző kegyelmi kérelmeiket is igyekeztek elintézni.6 1 Magyarországról is 58 Salonen, K.: The Penitentiary i. m. 130. 59 1453-tól Esztergom Szent Tamás-i prépost és a székeskáptalan lektora, 1454-től trevisói kanonok. V László király (1440/1453-1457) tanácsosa, diplomatája. 1461-től a velencei pátriárka helynöke. 1463-ban pápai legátusként érkezett Magyarországra. Antivári (1461-1473), majd patraszi (1473-1482) érsek, valamint Capo d'Istria püspöke (1473-1482), közben a zenggi püspökség kormányzója (1463). 1469-ben a kánonjogi doktorként és a római jog licenciátusként a pápai udvarban kapott állást, s ettől kezdve ott is tartózkodott, mint a Kúria hivatalnoka: referendárius (1471-1482), a pápai kancellária régense (1471-1482). Mátyás bíborosi kinevezésén fáradozott (1481), ez irányú törekvése azonban sikertelen maradt. Fraknói Vilmos: Mátyás király és Simon patraszi érsek. Századok 29. (1895) 495-506.; Eubel, K.\ Hierarchia i. m. II. 213., Bruno Kartenbach: Sussidi per la conzultazione dellArchivio Vaticano. Vol. II. Referendarii utriusque signature a Martino V ad dementem IX et praelati signaturae supplicationum a Martino V ad Leonem XIII. (Studi e Testi 55.) Città del Vaticano 1930. 42., 44.; Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. Esztergom 1900. 98-99.; Frenz, Th.: Die Kanzlei i. m. 444. (2103. sz.); Körmendy Kinga: Studentes extra regnum 1183-1543. Esztergomi kanonokok egyetemjárása és könyvhasználata 1183-1543. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III. Studia 9.) Bp. 2007. Nr. 99. 60 Bollario dellAnno Santo. Documenti di indizione dal giubileo del 1300. Edizione bilingue a cura di Erminio Lora. Bologna 1998. 79-91. 61 Az építkezésekre 1. Paola Guerrini: L'epigrafia Sistina come momento della „restauratio Urbis". In: Un pontificato ed una città. Sisto IV (1471-1484). A cura di Massimo Miglio, Francesca Niutta, Diego Quaglioni, Concetta Ranieri. Città del Vaticano, 1986. (Scuola Vaticana di Paleografia, Diplomatica e Archivistica, Littera Antiqua 5.) 453^179.; Egmont Lee: Sixtus IV and Men of Letters. (Temi et Testi 26.) Roma 1978. 126-138.
