Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Ördögi sugallattól vezérelve - egy 15. századi gyilkosság nyomában II/433
442 FEDELES TAMÁS A kérelmekben és a bullákban korunkra maradt igen részletes beszámoló Isztrói stratégiájának bizonyosan szerves részét alkotta, hiszen ezáltal próbálta tettének enyhítő körülményeit kidomborítani a kedvező ítélet reményében. Mindazonáltal az egyházi személyek által hasonló ügyekben a Penitenciára benyújtott kérelmeknek is általános vonása volt, hogy a klerikusok sokkal részletesebben (megannyi állandósult fordulattal, de bőséges egyedi részlettel) adták elő gyilkossági ügyeiket, mint a laikus kérelmezők.5 4 Lássuk tehát Isztrói forrásainkból rekonstruálható taktikáját! Mindenekelőtt ellenfele tettét és személyét kívánta oly módon ábrázolni, hogy azzal kellőképpen alá tudja támasztani saját cselekedete jogszerűségét. Néhai haragosának negatív beállítását — amely az ilyen jellegű folyamodványok közös jellemzője — az általa elkövetett jogtalanság bemutatásával kezdte. Bugaci Benedek jogtalanul (iniuste) és őt meg nem illetően (indebite) foglalta el (occupasset) a jogilag (certa iura) a lektorátushoz és a kanonoki menzához tartozó halászó helyet. Minthogy Istvánt — az egyházi előírások értelmében a helyi Ordinarius előtt a Szentírásra tett — eskü kötelezte javadalma valamennyi birtokának védelmére, természetesen mindent elkövetett az idegen kézre került birtokok visszaszerzése érdekében. Törekvései (sepius rogavit et per alios probos viros rogari fecit) ellenére Benedek makacs lélekkel megtagadta (animo pertinaci illa dimittere denegans) a piscatura visszaadását, sőt párbajra hívta (ad duellum provocavit), valamint fenyegette (comminatus extitit) a klerikust. A kánonjogi előírások szerint egyházi személy csak abban az esetben folyamodhatott erőszakhoz, használhatott fegyvert, amennyiben az egyház javait, saját, illetőleg rokonai életét védte.5 5 A jogos önvédelem kifejezésére számos egyházjogi formulát használtak a dokumentumokban, többek között, hogy erőszakra erőszakkal válaszolt (vim vi repellere), de az excessus terminus szintén arra utal, hogy jogos önvédelem történt.56 Ugyanakkor a klerikus elkövetők gyakori szófordulatként hivatkoztak arra, hogy testi épségük védelmére csupán egy kisebb kést használtak (cum parvo cultello percussit et vulneravit),51 nyilván ezzel is tettük súlyát kívánták csökkenteni. Isztrói az egyház javainak, a bácsi lektorátus jogának védelmére (pro defensione iurium dicte ecclesie) építette kérelmét, amint rámutattam. Ugyanakkor saját szerepével kapcsolatban természetesen vétlenségét igyekezett kiemelni. Ennek egyik módjaként kérelmében — nem nevesített — familiárisai váltak az erőszakoskodás negatív „főszeplőivé". Ok ugrottak le fegyvert rántva a kocsiról (irritatos amicos, ut ambo de curribus, quibus vehebantur, descederent, et ambo arma raperent), majd pedig egyikük hajtotta végre a halálosnak bizonyuló lándzsadöfést (unus ex familiaribus ipsius Stephani [...] eundem Benedictum lancea transfixit). Minderre csak azt követően került sor, miután Istvánt haragosa megsebesítette, valamint egyik embere, aki ráadásul egy másik familiárisának rokona (consanguineus) volt, halálos sebet kapott. Bár a homicidium esetében a kánonjog nem tett kü-54 Schmugge, L. - Hersperger, P. - Wiggenhausen B.: Die Supplikenregister i. m. 104. sköv. 55 Salonen, K.: The Penitentiary i. m. 129. 56 Schmugge, L.: Suppliche i. m. 213. 57 Salonen, K.\ The Penitentiary i. m. 133.
