Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
430 BLAZOVICH LÁSZLÓ kötöttség esetükben ugyancsak megmaradt, valamint a telkenkénti adózás és több személyes szolgálat az úr családja számára. A gyulaiak a kisvárdaiakéhoz hasonló kiváltságokat nyertek. A várost Zsigmond király 1387-ben Losonci László erdélyi vajdának adományozta, majd 1401-ben vagy 1402-ben magszakadás miatt visszaszállt a királyra, aki 1403-ban Maróti János macsói bánnak juttatta. A Marótiak 1476-ig, a család kihalásáig bírták, majd ugyanebben az évben megkezdődött a Hunyadiak fóldesurasága, akiket Brandenburgi György követett 1510-ben, tehát a földesúri várost korszakunkban mindenkor a király, vagy hatalmas bárók bírták. Jelentős szabadságjogokkal (bíróválasztás és bíráskodás, a városi tanács mellett kancellária intézte az ügyeket, vásártartás, vámkedvezmények) rendelkeztek. Nagy szabadságot élveztek birtokviszonyaik területén. Szabadon adhatták, vehették szerzett földjeiket és városi házaikat, azonban a földesúr eszmei tulajdona a dologi kötöttségben, amely a telkek után szedett adóban vált kézzelfogható valósággá, esetükben is megmaradt. Kifejezi ezt a Corvin János által 1496-ban a gyulaiaknak kiadott privilégiumlevél, amely lehetővé teszi a polgárok és lakosok számára, hogy összes ingó javaikat annak hagyhatják, akinek akarják, továbbá életükben és haláluk esetén a rendelkezés és örökítés lehetőségét bírják. Az oklevél azonban nem szól az örökölt ingatlanokról, a telki állományról, amelyeket a jobbágyi öröklési rend szerint hagyományozhattak.9 4 A város lakói nagy személyes szabadságot élveztek, őket urukkal szemben a városi bíró, mint a közösség felhatalmazottja képviselte. Kötöttségeiket azonban elénk tárja az uradalom 1525. évi jövedelemjegyzéke, amelyhez hasonló sajnálatos módon kevés maradt fenn. Belőle megtudjuk, mely szolgáltatásokkal terhelték a jelentős kiváltságokkal rendelkező város lakóit. A mészárosok a vár szükségleteire ökröket és disznókat vágtak, a molnárok a várban szükséges famunkát végezték, a várhoz szállított bort a szekerekről ők vitték a pincébe, valamint csekély hosszúfuvart is teljesítettek, tehát messze álltak a királyi szabad városok polgárainak jogi helyzetétől.9 5 A fentebb szemügyre vett négy földesúri város, illetőleg mezőváros dologi kötöttségeit vizsgálva számos hasonlóságot és különbséget láthattunk, amelyek elsősorban abból származtak, hogy a falvak és mezővárosok egyaránt a mindenkori földesúr birtokába és joghatósága alá tartoztak. Az alá- és fölérendeltségi viszonyokat a földesúr akarata szabályozta, amelynek azonban erős korlátot állított a szokásjog. E vélekedést megerősíti, hogy a belső függőségi viszonyokba az állam, jelesül a király nem avatkozhatott be, jellemző, hogy az 1848-as törvények előtt a mezővárosokról és falvakról nem született országos hatáskörű jogszabály. A középkori tulajdont — mint említettük — számos kötöttség terhelte, amelyek hatást gyakoroltak a családi vagyonjogra és az örökösödési jogra. Mind-94 Blazovich László: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. In: Uő: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV-XVI. századi történetéből. Társszerzők: Galántai Erzsébet és Schmidt József. (Gyulai Füzetek 16.) Gyula 2007. 30-44., Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyulai Füzetek 3. Gyula 1991. 14-15. 18-20. 28. 30. 32. 95 Blazovich László: A gyulai uradalom 1525. évi jövedelemjegyzéke. In: Város és uradalom i. m. 56-62., különösen 59.
