Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 429 A királyi városok státusát történetük során egy alkalommal sem elnyert földesúri városok vagy mezővárosok privilégiumleveleiből a 15. században tarka kép bontakozik ki. Néhány példát mutatunk be közülük. Ozora 1426-ban kapta kiváltságait Ozorai Pipo temesi ispántól, közöttük a szabad bíróválasztás és bíráskodás jogát, ám nem szabadult meg teljesen urának beszállásolási jogától. A bennünket érdeklő magánjogi rendezésről mellékes megjegyzésben szerezhetünk értesülést, amely szerint a halálra ítélt vagyonát a várnagyok vegyék el a maguk számára, ám abból a családot, a feleséget, a lemenőket, és ha ezek nincsenek, az oldalágat törvényesen illető részt válasszák le.9 0 A csanádi székeskáptalan egy évvel később, 1427-ben a csanádi polgárok és jobbágyok számára kiadott oklevelében engedélyezte, hogy a csanádi polgárok, illetőleg jobbágyok életükben vagy végórájukban ingó és ingatlan javaikról végrendeletet készítsenek.9 1 Első olvasásra úgy tűnik, hogy a két oklevélben a birtokosok nagy szabadságot adtak vagyonuk feletti rendelkezésben parasztpolgáraiknak, azaz jobbágyaiknak. Ha alaposabban vizsgáljuk a szöveget, azt csak úgy értelmezhetjük, hogy Ozorán a rokonság megtarthatta azt a földterületet, amelynek használati jogával addig élt, továbbá a hozzá tartozó ingóságot. A várnagyok csak az elítélt szerzett vagyonát foglalhatták le, a már öröklésen átment vagyonra azonban nem tehették rá a kezüket. A csanádi káptalan pedig azt nyilvánította ki, hogy a testamentummal végrendelkező jobbágy (áltulajdonos) döntéseibe főtulajdonosként nem szól bele. Az említett oklevelek révén ugyanis sem az ozoraiak, sem a Csanádiak nem szabadultak meg jobbágyi mivoltuktól, mert dologi kötöttségeik megmaradtak, éppen ezért rájuk a Tripartitumb&n megfogalmazott, jobbágyokra vonatkozó öröklési szabályok maradtak hatályosak.9 2 A földesúr azonban nagy szabadságot adott számukra, használati joguk és korlátozott tulajdonjoguk alapján rendelkezhettek földjeik felől, örökíthették őket, azonban a főtulajdon a földesúrnál maradt, ami az adójuk alapját képezte. Látszólag a városok polgáraihoz hasonló kiváltságokat kaptak 1468-ban Várdai Istvántól a várdai parasztpolgárok, akiknek uruk más kiváltságok mellett megengedte, hogy ha házakat, szőlőket és más örökölt jószágokat az illető városban venni vagy eladni szándékoznak, akkor azt a város pecsétjével ellátott privilegiális oklevelekkel végezzék, ugyanis másképpen az említett jogügyletek érvénytelenek.9 3 A telekről, amelyen a ház állt, valamint a hozzá tartozó szántókról és legelőkről nincs szó az oklevélben. A házakról és az irtványföldeken lévő szőlőkről, valamint egyéb örökölt javakról esik szó az oklevélben. A dologi 90 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár ( = DL) 87 989. Magyar fordítása: Érszegi Géza: A középkor. Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig. In: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve I. Szerk. K. Balogh János. Szekszárd 1978. 68-69. 91 G. Tóth Péter: Csanád mezőváros polgárainak 1427. évi privilégiuma. In: „Fons, skepsis, lex" Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk.: Almási Tibor - Révész Éva -Szabados György. Szeged 2010. 128. Az oklevél latin és magyar nyelvű szövegközlésével. 92 Werbőczy István Hármaskönyve. Ford.: Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen, jegyzetek: Márkus Dezső. (Magyar törvénytár) Bp. 1897. III. 29., 30. 93 A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioria comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő. I—XII. Szerk. Nagy Imre et al. Bp. 1871-1931. X. 448., 304. sz.; magyar fordítása: Acs Zoltán: A Várday család és Kisvárda mezőváros története a XVI. század végéig. In: Kisvárda '90. Tanulmányok Kisvárdáról. Szerk. Fehérvári Béla. Kisvárda 1992. 48.
