Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411

414 BLAZOVICH LÁSZLÓ letőleg az örökhagyó szülő halála után örököltek. A tartományi jogot leíró Szász tükör a katonák, a nemesség öröklési jogát fejti ki, amely szerint a fiúk, férfiak, az öröklés során előnyt élveznek a lányokkal, a nőkkel szemben: „Az apai, anyai, leánytestvéri és fivéri örökséget a fiú kapja meg, és nem a lány, kivéve, ha nincs fiú, akkor a lányt illeti."1

3

Az örökség alakulásának további, oldalági részletezésétől eltekintünk. A családok férfi tagjainak előnye arra vezethető vissza, hogy az ország védelmében, valamint támadó háborúk idején, ők álltak helyt, a katonáskodás pedig pénzbe került. Ennek fedezetéül szolgált a család létfenntartásának költsége mellett a birtok jövedelme. A nők kezén azonban lehetett föld, ha azt ajándékok és hozomány útján szerezték. A Szász tükör szerint az asszony csak a család férfitagjai után következik az öröklésben, és csak abban az esetben, ha a férjének nincs se fia, se apja, se fivére. A lányok hasonló helyzetben voltak.1

4

A Sváb tükör így fogalmazza meg ezt: „Ha valaki örökölni akar egy birtokot, annak a kard oldaláról kellett születnie. Ez pedig az apai rokonság. ... Ha azonban a birtok az anyai oldalról származik, akkor az anyai rokonok örökölnek."1

5

Az artikulus olyan esetről szól, amikor oldalági örökösödés lép életbe, ám a korabeli szokásjogot, a férfiak előnyét az ingatlanok öröklésében a nőkkel szemben világosan tartalmazza. E részből azonban az is kiderül, hogy az asszonyok kezén lehetett ingatlan. A lányok férjhez menetelükkor atyai és vőlegényi oldalról egyaránt kaptak juttatásokat, amelyek hasonlítottak a magyar nemesi öröklési gyakorlatban ismert női különjogokhoz. Mivel az örökség tárgyai lehettek, ezért kissé bonyolult rendszerüket az atyai és férji juttatások szerint vesszük számba. A feleség családjától vagy rokonságától származott a hozomány vagy kelengye (Gerade), amely a személyes használati tárgyakat foglalta magában, a kiházasítás (maritagium, Aussteuer), amely már pénzt, ingatlant, haszonélvezetet és járadékot tartalmazhatott, továbbá a hozomány egy másik, a késő középkorban kialakult formája (Heiratsgut, Mitgift, dos), amely nagyobb értékű vagyonrészt, fekvőséget jelentett. Az asszony a férjtől a házasság elhálása után kapta a reggeli ajándékot (Morgengabe), amely jegyajándék jellegű volt, és a túlélő feleség megélhetésének biztosítására szolgált, lehetett pénz, ékszer és fekvőség. A hitbér (dos, dotalitium) magába foglalhatott ékszert, ingatlant, társtulajdont, haszonélvezetet, és ugyancsak az özvegységre jutott asszony megélhetését szolgálta. Ezek közül a Szász tükör csupán a Gerade-1 említi.16

Ezen felül lehetőség volt arra is, hogy a férj az örökösök — ha önálló cselekvőképességük idejét elérték — hozzájárulásával a feleségének adja örök használatra a birtokát.1

7

Ez természetesen élete végéig tartó haszonélvezetet (Leibgedinge) jelentett. 13 „Vaters- und Mutter-, Schwester- und Bruders-Erbe nimmt der Sohn und nicht die Tochter, es sei denn daß kein Sohn da ist, dann nimmt es die Tochter." - Ssp. Tj. I. 17. sz. 14

Ssp. Tj. 17. 22. 3-4. 24. 1-3. sz. Tj. III. 15. 4. sz. 15 „Swer eins gutes wil erbe sin der muz swertes halp dar zv geporen sein, dacz ist der vater mac. .. ist abr daz gut uon muter mac kwmen daz erbent auch die muter mage." - Swsp. Tj. 275. sz. 16 Wilfried Bungenstock: Gerade. HRG 1. 1527-1530.; Werner Ogris: Aussteuer. HRG 1. 271-273.; Wilhelm Brauneder: Mitgift. HRG 3. 610-612.; Theo Mayer-Maly: Morgengabe. HRG 3. 678-684.; Wilhelm Brauneder: Privilegium dotis. HRG 3. 2012. Mindezek összefoglalására 1. Ruszoly J.: Europa alkotmány- és jogtörténelme, i. m. 151-155.; Ssp. Tj. I. 24. 3. 27. 1. sz. 17 Swsp. Tj. 31. sz.