Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411

AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN 415 Amint láthatjuk, a nők lassú térnyerése játszódott le a középkor során a vagyonszerzés és az öröklés során. A Szász tükör azonban inkább a hagyományokhoz ragaszkodott, és meglehetősen archaikus állapotot rögzített. Nem beszél a nők családon belül játszott szerepéről pl. az ún. kulcsjogról, amely az éléskamra felügyeletét jelentette, továbbá arról sem, hogy a családon belül a vallási ügyekben és a lelki fórumon milyen hatalommal rendelkeztek. Nem hallunk a falu és a plébánia életében a nőkre háruló feladatokról, vagy arról, hogyan óvta őket az egyház és a tartományi béke.1

8 A Sváb tükör, mivel a Szász tükör volt a fő forrása, elődjének tulajdoncsalád- és öröklési jog normáitól csak kevéssé tér el. E jogkönyv elkülöníti egymástól az ingó és ingatlan javakat. Fő forrásától az öröklési jog területén főképp abban különbözik, hogy az ingóságokat az örökhagyó férj és apa után — ha végrendelettel nem rendelkezik — a kiscsalád túlélő tagjai fejenként osztják fel egymás között. „Ha egy apa végrendelkezés nélkül halt meg, tehát az ingó javakról nem rendelkezett, akkor egy részt hagyjanak a lelki üdvére, azután a többit az asszony és a még ki nem házasított gyermekek között egyenlően osszák szét."1

9

Ugyanez a helyzet áll fenn, ha a férj halála után az özvegy hosszabb ideig a gyerekekkel él a birtokon, és amikor szétválnak, az asszony magához veheti a nászajándékát, hiszen amíg él, azon nem kell osztoznia, majd pedig a gyerekeivel egyenlően részesednek a férje, az örökhagyó vagyonából.20 A családfőnek a vagyona felett gyakorolt rendelkezési jogára utal az artikulus, amely arról szól, hogy ha már mindkét gyerekét kiházasította, akkor az ingatlan vagyonát annak adja, akinek akarja. A halálos ágyán azonban csak úgy rendelkezhet, ahogy az öröklés szabályai előírják.2

1

Ez esetben szerzett vagyonról lehet szó. A szabály messze mutat előre, egészen távol áll a germán vérrokonsági örökösödés szemléletétől, amely szerint „Das Gut rinnt wie das Blut", és amely a férfiak előnyben részesítése mellett szintén főszabályként jelenik meg az erősen patriarchális szemléletet tükröző Repgow-műben. Az öröklési jog terén a Sváb tükör szerzője kedvezni kíván a nőknek, a gyengébbik nem érdekeit szólaltatja meg, és azt megerősíti a Bibliából vett leírással. Salphar lányainak a példáját hozza, akiknek apja meghalt a zsidók vándorlása során, és az ígéret földjére érve Mózes nem juttatott nekik birtokot. Panaszt emeltek, és Isten parancsára végül megkapták jogos járandóságukat.2

2 A Szász- és Sváb tükör egyaránt ismeri az örökölt, vagy ősi, illetőleg a szerzett birtok fogalmát.2

3

A két birtokfajta örökítése másképpen történhetett. 18 Mariella Rummel: Die rechtliche Stellung der Frau in Sachsenspiegel Landrecht. (Germanistische Arbeiten zur Sprache und Kulturgeschichte 10.) Frankfurt am Main-Bern-New York-Paris 1987. 19 „ist der uater on geshefte vervarn daz er nicht gesshaft hot uon dem varnden gute so shol man der sele ir teil geben vnd shol dar nach gleich teilen vnder we ip vnd vnder kint die vnauzgestevret sint" - Swsp. 5a. sz. 20 Swsp. 147a. 162. sz. 21 Swsp. 163. sz. 22 Swsp. Tj. 148c. sz. Vö. Szám 27. 3-11. Salphar a Bibliában Celofehad. 23 „Erbeigen darf auch ein Mann eher erstreiten, denn ein anderer gekauftes oder geschenktes Grundeigen." - Ssp. Tj. II. 43. 2. sz.; „erbe eigen mag ein man baz behaben vor gerichte danne erkauftes eigen" - Swsp. Tj. 208. sz.