Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411
412 BLAZOVICH LÁSZLÓ által — a védelmükért azon úrnak, akinek a birtokán áthaladtak — fizetett pénzből alakultak ki.3 Birtokhoz, tulajdonhoz, illetőleg a felettük való hatalomhoz többféleképpen: adományozás vagy vásárlás által, peres úton, elbirtoklás, illetőleg örökség révén lehetett jutni. Az öröklés és az örökösödési jog kialakulása az európai jogban hosszú múltra vezethető vissza. A házközösség, a nagycsalád és a nemzetség öröklési viszonyait bőven fejtegeti a szakirodalom,4 amint azt is, mennyire játszott közre a kialakulás folyamatában a kánonjog azzal, hogy Krisztust mintegy az örökhagyó fiának tekintvén az egyház egy fiúrészt kapva részesedett az örökségből. E szemlélet alapja a lélek része (mortuarium) kialakulásának.5 A kezdeti, csak vérségi alapú öröklés rendjét képviselőinek sugallatára az egyház javára tett adományok kezdték megbontani, ezen a vérségi öröklésen bekövetkezett áttörést követték az örökösödési szerződések, majd pedig a végrendeletek. A tulajdon- és öröklési jog a középkorban sem különíthető el a családjogtól. Szociális alapját a kora-középkorban a nagycsalád képezte. Tagjai a rokonság által kapcsolódtak össze, és a különböző rokonsági szinteken állók különböző öröklési lehetőségekkel rendelkeztek. Eike von Repgow, a Szász tükör szerzője a különböző rokonsági fokon állók helyzetét az emberi test tagjaihoz hasonlította. E szerint a fej jelenti a szülőket, a nyak a gyerekeket, a vállhoz tartoznak az unokák, és így tovább, egészen a kéz középső ujjának körméig, a hetedik fokig. Eddig tartott a rokonság,6 egyúttal a törvényes öröklés lehetősége. (Ebben a felfogásban gyökerezik egyébként a hetedíziglen szavunk jelentése.) A Szász tükör ismeri az örökség fogalmát: „Örökségnek nevezünk minden vagyont, amit egy férfi halálakor hátrahagy.'"7 A Szász Tükör már megkülönbözteti a tulajdon és a tulajdon feletti hatalom vagy uralom (Gewere) két formáját, az ingót és ingatlant. „Ha az épület helye az épülettel együtt nem az asszony tulajdona, akkor a férje halála esetén a 3 Werner Ogris: Dominium (Privatrechtlich) In: Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte. Hg. Adalbert Erler u. Ekkehard Kaufmann unter philologischer Mitarbeit von Ruth Schmidt-Wiegand Berlin Band. 1. 1971. (a továbbiakban: HRG) 755-757.; Dieter Schwab: Eigen. HRG I. 877-879.; Uö: Grundeigentum, HRG I. 1821.; Hans-Rudolf Hagemann: Eigentum HRG 1. 882-896.; Coing, H.: Europäisches Privatrecht i. m. 291-293.; Ruszoly J.: Európai jog- és alkotmánytörténelem i. m. 292-296. 4 Hans-Rudolf Hagemann: Erbrecht HRG 1. 971-977.; Coing, H.: Europäisches Privatrecht i. m. 559-561. Összefoglalóan: Ruszoly J.: Európai jog és alkotmánytörténelem i. m. 193-195. 5 Solymosi László: A földesúri járadékok új rendszere a 13. századi Magyarországon. Bp. 1998. 111-136.; Jan Hallebeck: Dispositions ad pias causas in Gratian's Decretum: Should the Portio Christi be Restricted to a Child's Share? In: Der Einfluss religiöser Vorstellungen auf die Entwicklung des Erbrechts. Hg. Reinhard Zimmermann. Tübingen 2012. 79-102.; Bernd Kannowski: Germanisches Erbrecht und Religion. In: Der Einfluss i. m. 119-137. 6 Karl August Eckhardt: Sachsenspiegel. Landrecht. (Monumenta Germaniae Historica. Leges. Fontes iuris Germanici Antiqui. Nova series 1.) Göttingen 1973. Magyar fordítása: Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. Szeged 2005. (továbbiakban: Ssp.) Tartományi jog (továbbiakban: Tj.) 3. 3. sz. A tanulmányban előforduló német szövegeket Schmidt József fordította. 7 „Mit welchem Gut der Mann stirbt, das heißt alles Erbe." - Ssp. Tj. 6. 1. sz. A könnyebb érthetőség kedvéért az Ssp-t a mérvadó Eckhardt-féle mai német nyelvre történt átírásból idézzük.
