Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: Az öröklési jog a középkori jogkönyvekben és a városi gyakorlatban II/411

Blazovich László AZ ÖRÖKLÉSI JOG A KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEKBEN ÉS A VÁROSI GYAKORLATBAN I. A dolgok feletti uralom, hatalom, illetőleg rendelkezés alapvetően határozza meg az emberek egymás közötti viszonyát, ezért minden társadalomban a lényegi kérdésekhez tartozott a tulajdonjog, és a tőle elválaszthatatlan öröklési jog. A dolog (res) fogalmát az ókori Róma jogtudósai már körüljárták, bizonyos fokig osztályozták, jogi értelemben a fizikai világ tárgyaira vonatkoztatták, amelynek megfelelően dolog alatt értjük „a fizikai világnak tulajdonságuk révén egymástól elkülöníthető, önálló részeit, amelyek jogviszony tárgyai lehetnek."1 A dolgok megszerzésének formái, továbbá a dolgok feletti hatalom, illetőleg uralom a személyeknek a dolgokhoz való legfontosabb viszonyát adják. A birtoklás formái, valamint a tulajdon más képet mutattak a Római Birodalomban, és önálló fejlődésük révén mást a középkorban. A birtok, a birtoklás, az ingó és ingatlan feletti hatalom, illetőleg uralom formái a középkorban a német és francia területen germán eredetük miatt hasonlítottak egymáshoz.2 A tulajdon a klasszikus római jogban a dolog feletti majdnem teljes uralmat jelentette, ezzel szemben a középkorban számos kötöttség terhelte. A középkorban osztott tulajdonról beszélünk, ugyanis a birtokon a főhatalmat, a domínium directumot a hűbérúr, (jobbágyával szemben a földesúr) birtokolta, az áltulajdonosnak a vazallust, illetőleg a jobbágyot tekintették, akik használati joggal (dominium utile) rendelkeztek. Megkötöttséget jelentett a nagycsalád és a rokonság, amely az ősi javak feletti rendelkezést korlátozta. A középkori birtoklás további sajátossága, hogy a dolgokhoz, jelesül a birtokhoz tapadtak testetlen jogok, amelyek elsősorban a királyi jogból eredtek, és amelyeket a birtokosok az idők folyamán tőle elnyertek. Ilyenek a közhatalmat kifejezőek: békehatalom, igazgatási hatalom, és a rendeletek kibocsátásának hatalma, a jogszolgáltatás, továbbá parancsoló és tiltó rendelkezések kiadása. Ugyancsak ide tartoznak a szintén királytól szerzett regálé jogok: vadászat, halászat, valamint a vámszedés és a vásártartás, amely utóbbiak részben az utazók és kereskedők 1 Molnár Imre - Jakab Éva: Római jog. Szeged 2001. 173. 2 Molnár I. - Jakab E.: Római jog i. m. 173-191.; Helmut Coing: Europäisches Privatrecht. Älteres Gemeines Recht (1500 bis 1800). München 1985. 272-273.; Ruszoly József: Európai jog- és alkotmánytörténelem. Szeged 2011. 166.