Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 369 indokolta a kivárást. Tudjuk viszont, hogy a bosnyák király időközben puhatolózott Velencében bizonyos horvát területek átadása ügyében.15 2 Bár az új horvát bánok, Szobi Péter és Spirancic Pál, csak 1459 februárjában tűnnek fel,153 Spirancic már Szegeden Mátyás udvarához tartozott,15 4 így elképzelhető, hogy kinevezésük is ekkor történt. Szobi Hunyadi János egykori budai várnagyának volt a fia,15 5 míg társát ugyancsak a Hunyadi fiúkkal együtt fogatta le V László,156 hűségükhöz tehát nem férhetett kétség. Az ő kinevezésüket, akárcsak Székely Tamásét, akár úgy is értelmezhette Vitovec, hogy vége az addig követett békülékeny politikának, és megkezdődik a „kétes múltú" bárók lecserélése kipróbált Hunyadi familiárisokra. Újlaki elmozdítása fényében e vélekedés nem is volt alaptalan. Másrészt, a bosnyák tapogatózások ismeretében nem tartom kizártnak, hogy a Tamás István királlyal tervezett alku része lehetett bizonyos horvát várak átengedése is; a név szerint említett Osztrovica például valamikor a báni honorhoz tartozott, majd Ciliéi Ulrik kezére került, és ezidőtájt éppen Vitovec familiárisa, Andreas Kreyger kezén volt.157 Meglehet, a Cillei-örökség más vitatott elemei is szóba kerültek, és ez, párosulva a szegedi intézkedésekkel, elegendő lehetett arra, hogy Vitovecet rábírja a szakításra. A Szegedről távozott bárók, csatlakozva azon társaikhoz, akik meg sem jelentek Mátyás táborában, ezután szépen elmentek Frigyes császárhoz, és magyar királlyá választották őt. így tudjuk ezt voltaképpen ma is, de a dolog ennél lényegesen bonyolultabbnak tűnik. Frigyes saját későbbi állítása szerint a magyar urak nem az ő megkeresésére, hanem a tudta nélkül15 8 választották királyukká, és állítása, bár lett volna oka hazudni, igaznak tűnik.15 9 A lázadók követsége, amelyről ők maguk is megemlékeznek február 17-i oklevelükben,160 megbízható kortárs információ szerint Grazban érte el a császárt, ahol a Szentkoronát őrizték. Tekintve, hogy február 13-án Frigyes már ismét Bécsújhelyen volt, az ugyancsak korabeli forrásból származó február 6-i dátum helytállónak tűnik.16 1 Frigyes grazi tartózkodásával vág egybe az alább még hosszabban elemzendő levél minden bizonnyal január végére, február elejére vonatkozó tudósítása, amely szerint Carvajal legátus, Szécsi érsek, Vitéz püspök és Rozgonyi János vajda készen áll, hogy Frigyeshez menjen a koronáért, mert a császár hajlandó azt kiadni.16 2 Az első jele annak, hogy valami megváltozott, a milánói 152 MDE I. 33-35. 153 DL 39 294., kiadása Kaprinai II. 245-246. 154 DL 38 536. 155 Engel Pál: Magyar Középkori Adattár. Középkori magyar genealógia. CD-ROM. Szobi. 156 Kubinyi A.: Mátyás i. m. 22. 157 Pálosfalvi T.: Vitovec i. m. 448. és 110. j. 158 „nobis minime instantibus sed prorsus ignorantibus et insciis" - Teleki J. : Hunyadiak kora i. m. X. 622. 159 Korábban, amikor még reális esély mutatkozott Mátyás megbuktatására, Frigyes még úgy érvelt, hogy őt voltaképpen „maior utputa et sanior pars ipsius regni Hungarie" választotta meg, és „humili prece et instantu rogatu sepe sepius" kérlelték a választás elfogadására. DF 240 437. 160 „per nostrum solempnem ambasiatorem" 161 Haller, B.\ Kaiser Friedrich i. m. 124.; Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. III. 129., 1. j. 162 Bennük kell látnunk azt a bizottságot, amelyet még Szegeden jelöltek ki a Szentkorona átvételére.
