Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
368 PÁLOSFALVI TAMÁS Kanizsai Lászlónak még egy oka lehetett neheztelni Mátyásra. 1445 óta Frigyes a család több uradalmát is elfoglalva tartotta, jelesül Kismartont és Szarvkőt.14 4 Mint láttuk, Frigyes utolsó ismert ajánlata mindkettő megtartásához ragaszkodott, és erős a gyanú, hogy ez Vitéz tárgyalásai után sem változott. Márpedig Mátyás még májusban megígérte Kanizsai Lászlónak, hogy a Szentkorona ügyében folytatandó tárgyalások folyamán tekintettel lesz a császár kezén lévő birtokaira.14 5 Nos, úgy tűnik, hogy a gyors megállapodás reménye felülírta a király ígéretét, és kiváltotta Kanizsai távozását. Kanizsai szakítása a királlyal nyilván érzékenyen érintette Mátyást, de ennél felmérhetetlenül nagyobb veszélyt jelentett egy másik báró, Vitovec János szlavón bán elpártolása. O Szegeden hagyta ott Mátyás táborát, tehát december második felében, vagy január elején.14 6 A Ciliéi grófok egykori zsoldoskapitányát ezidáig jól érezhető tapintattal kezelte Mátyás kormányzata,14 7 és nem világos, ez miért változott most meg. Amíg ugyanis Kanizsai László esetében elég világosak a szakítás indítékai, Vitovec esetében távolról sem azok. A két eset közötti legalább egyhavi eltérés arra utal, hogy míg Kanizsai távozása a Vitéz vezette követség érkezésével függött össze, addig Vitovecé minden bizonnyal már a bosnyák király megjelenésével állt kapcsolatban. Arról már volt szó, hogy valamikor december végén, vagy január elején, Mátyás az egyik macsói bánná a bosnyák trónörököst nevezte ki, Dombai Miklós és Szokoli (Szakolyi) Péter mellett. Ezzel valószínűleg egyidőben Újlaki Miklóst a szlavón bánságról is elmozdították, és helyére a Hunyadiakkal rokon Székely Tamás vránai perjel került, a tovább fungáló Vitovec Jánossal párban.14 8 A döntés érthetetlennek tűnik, tekintettel arra, hogy a perjel és a bán korábban már összekülönbözött egymással.14 9 Ráadásul, míg korábban Újlaki Miklós, bár viselte a báni címet, meg sem jelent a tartományban, Székely Tamás a perjelség váraival és óriási birtokaival egyértelmű fenyegetésnek tűnhetett Vitovec számára. Ugyancsak fenyegetést láthatott Vitovec a horvát helyzet rendezésében. Horvátországról 1458 áprilisában hallunk utoljára, amikor Mátyás éppen Vitovecet és Székely Tamás perjelt küldte „ad partes Croatie".150 Ezután azonban nincs nyoma, hogy a magyar kormányzat bármit is tett volna a horvát bánság üresedésének rendezése érdekében; az biztos, hogy júniusban még nem született döntés a bán(ok) személyéről.15 1 Vitovecet, aki nyilvánvalóan a Ciliéi grófok politikai örökösének tekintette magát, aligha lehetett megkerülni, és talán ez is 144 Engel P: Archontológia i. m. I. 342., 422. 145 DL 15 247. Amint arról feljebb szó esett, 1458 májusában Mátyás Kanizsai László a nyugati határszélre küldte négyszáz lovassal, hogy bizonytalanságban tartsa a császárt, nyilván addig, amíg Vitovec János megpróbálkozik a Szentkorona visszaszerzésével. Kanizsai azonban engedély nélkül m igánháborút kezdett a császár ellen, ami az udvarban elégedetlenséget keltett, de komolyabb következménnyel Kanizsai szempontjából nem járt. MDE I. 29. 146 Pálosfalvi T.: Vitovec i. m. 450. Horváth R. : Itinerárium i. m. 64. 147 Pálosfalvi T.: Vitovec i. m. 447-449. 148 L. feljebb a 134. jegyzetet. 149 MDE I. 27. A kettejük közötti „particolar discordia" oka az volt, hogy mindkettő nagyobbnak (magior) tekintette magát a másiknál. 150 MDE I. 26. 151 „Del banado de Crovatia non si sa ancora, a chi è determinato" - Frangepán II. 25.
