Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
324 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS lük a 15. századot is magánföldesúri tulajdonban érte meg. De kezdjük a sort a két kivétellel! Az első, Aszaló volt az egyetlen olyan helység, amely magánföldesúri előzmény után jutott egyházi kézre, majd a 16. század elején így is vált mezővárossá. Az 1407-ig a Gerebenciek tulajdonában lévő, szőlőtermelő jellegű falu 1407-ben lett a váradi püspök birtoka.1 7 A helyi tanács által 1521-ben kiadott oklevélben magukat már mezővárosnak nevezik.1 8 A másik ilyen hely Miskolc, amely korán ugyan, de — a birtokközponti és rezidencia- szerepnek köszönhetően — már mindenképpen a városiasodás megindulása után lett királyi birtok, így nyugodt szívvel vettük be a magánbirtok-eredettel rendelkező, később uralkodói kézbe került települések csoportjába. A Miskolc nemzetség korai eredetű földesurasága után rövid ideig Ákos István és fiai voltak az éleskői uradalom központjává váló város urai, majd 1320-ban a Szécsiek kezébe került a terület. 1364-ben I. Lajos a számára nyilvánvalóan egyre kedvesebb hellyé váló Diósgyőr birtokhátterének megerősítése érdekében szerezte meg végül csere útján a települést és az uradalmat is tőlük. A szomszédos Diósgyőr sorsa párhuzamosan haladt: nagyjából a 13. század utolsó harmadára Ákos nembeli Ernye báné lett a birtok, amelynek központja, azaz maga a város igazi rezidenciaként funkcionált ebben az időszakban.1 9 Egy valószínűsíthető és rövid Druget fennhatóság után a király az 1330-as években a királynénak adhatta át az erődítményt, amit — a fentieknek megfelelően — az 1360-as években a miskolci Szécsi-birtokokkal vontak össze. A dolog hátterében Lajos tudatos rezidencia-alapítási szándéka állhatott.2 0 Ha megpróbáljuk valahogyan egyfajta szisztematikus rendbe sorolni ehhez a nagy csoporthoz tartozó többi 74 oppidumot, akkor egyértelműen a magánbirtok-előzménnyel rendelkező települések felső réteget alkotó, rezidencia funkciót betöltő mezővárosokkal kell kezdenünk a sort. A rezidencia — legyen az uralkodói, egyházi vagy főúri — fejlesztőleg hatott egy településre, növelte jelentőségét és állandó bevételt jelentett a lakosság számára is.2 1 A székhely-létszakasza: a település fele hosszú Szécsényi uralom után 1424-ben bő egy évtizedre került a király kezébe, majd később ismét magánfóldesúri birtokként hallunk róla. Draskóczy /.: Gyöngyös i. m. 120-121. Úgy gondoljuk, hogy a rövid királyi tulajdon érdemben nem módosította a települések fejlődési pályáját, még ha más jellemzőkre, például a terminológiára hatással is lehetett. Visszakanyarodva Szikszóhoz például egyértelmű, hogy az olykor a városra alkalmazott civitas megnevezés alapvetően ezzel a rövid királynéi birtoklással állhatott összefüggésben, a Perényiek idején azonban Szikszó újra, mint oppidum szerepel a legtöbb esetben a forrásokban. 1419-ben Zsigmond „civitas seu oppidum" megjegyzéssel beszél róla. ZSO VII. 517. Csánki D.\ Magyarország történeti földrajza i. m. I. 201 17 A Szikszói birtoklásra: DL 75 377. (1381). A Gerebenci-birtoklásra (1402. évi adat): ZSO II. 1722. A váradi püspökség birtokszerzése: CDH X/4. 292. Az aszalói Szent János Evangélista plébániaegyházra 1. ZSO VII. 1778. (1420-as adat). Aszaló erőteljes szőlőtermelő-jellegét bizonyítja, hogy több extraneus is birtokolt szőlőt a településen. L. pl. DL 16 887., DL 75 923. 18 DL 23 541. Az aszalói tanács már 1487-ben is szerepelt egy forrásban: DL 75 933. 19 Erre a rezidencia-jellegre 1. Draskóczy István-. Miskolc birtoktörténete a középkorban. In: Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. Tóth Péter, Kubinyi András. Miskolc, 1996. 105-108. 20 Miskolc középkori történetére 1. Draskóczy István: Miskolc birtoktörténete i. m. 81-156., Kubinyi A.: Városfejlődés és vásárhálózat i. m. 131-144. és Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 165-166. 21 Ennek köszönhető, hogy Kubinyi András is szerepelteti a rezidencia-létet összetett centralitási pontrendszerében, a tízből ez az egyik értékelendő kritérium. Kubinyi A.: Városfejlődés és vá-
