Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 323 szempontok, például népességük jobbágyi státusza alapján akár a mezővárosok közé sorolhatók is lehetnének.1 4 Mivel ilyen nagyszámú település önálló történetét jelen keretek között képtelenség lenne összefoglalni, célunk nem lehet más, mint hogy egyfajta általános képet vázoljunk fel mezővárosaink sorsáról, megállapítsuk, hogy van-e olyan speciális fejlődési pálya, amely egyes településeinkre nézve kimutatha tó.1 5 Alapvetően magánföldesúri-, királyi- és egyházi birtok eredetű mezővárosokat különböztethetünk meg ebből a szempontból, a fejlődést pedig két lazán értelmezett, azaz nem precíz kronológiai szempontú korszakra, a 14. és a 15. századra lebontva vizsgáljuk. A vizsgált településekkel kapcsolatos terminológia-használati jellemzőket, azaz az első oppidum említést és azt az időszakot, amikor a helyet civitasnak nevezték a függelékben található táblázatokban tesszük közzé. A 124 helység nagyobbik fele, egészen pontosan 76 mezőváros (az összesnek bő 61%-a) magánföldesúri birtok eredettel rendelkezett az oppidummá alakulást megelőzően. Ezek a települések legnagyobb részt egyszerű villa vagy possessio szintről emelkedtek fel spontán fejlődés eredményeképpen, általában a 15. század elején, de akad közöttük néhány olyan is, amelyet már korábban is a civitas kifejezéssel illettek az oklevelek írói. Kissé szokatlan ez a helyzet, hiszen köztudottan a királyi tulajdonú és a legtöbb esetben korai királyi privilégiummal rendelkező településekre volt ez igazán jellemző. Altalános sajátosságnak tűnik még ebben a csoportban, hogy a világi földesúri fennhatóság szinte minden esetben meg is maradt a középkor végéig, még akkor is, ha ritkán, de megesett, hogy a mezőváros néhány évre királyi vagy királynéi birtokba került.16 74 közü-14 Ha utánajárunk a dolognak, nyomban kitűnik, hogy a püspöki székhelyek sohasem szerepeltek a forrásokban oppidumként. Ennek oka a kánonjogi terminológiában és a városfallal kerítettségben keresendő, amely a civitas kifejezés egyértelmű és stabil használatához vezetett. A civitas szó kánonjogi jelentésére 1. Ladányi E.: Az oppidum fogalom használata i. m. 5. A városfal és a terminológia összefüggésére: Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „Királyi szabad város"? Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. (2006) 52-55. 15 A birtoktörténettel és a mezővárosok terminológiájával kapcsolatosan a téma általános szakirodalma mellett felhasználtuk az egyes mezővárosokhoz kapcsolódó, alább hivatkozandó történeti munkákat, a Magyar Országos Levéltár digitális adatbázisát és interneten elérhető kéziratos okleveleit, valamint Csánki Dezső történeti földrajzi munkáját és Engel Pál középkorvégi birtoktérképét is. Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország digitális levéltára. CD-ROM. Szerk. Rácz György. Bp. 2009. (a továbbiakban DL-DF), Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Bp., 1890-1913., Engel Pál: Magyarország a középkor végén. CD-ROM. MTA Történettudományi Intézet. Bp. 2001. 16 Egyes esetekben két világi birtokos között rövid ideig királyi birtoklás is megfigyelhető volt, vagy a királyi birtok olyan korai időpontra (például a 13-14. század fordulójára) datálódik, hogy a mezővárossá válás szempontjából ennek talán már nincs igazán jelentősége. Ilyen település volt például Szikszó, amely a 14. század végéig az Aba nembeli Szikszóiak kezén, majd rövid ideig a királyné birtokában volt. Az 1390-es évek elején bekövetkező birtokos váltást a szikszóiaknak adott 1391. évi királynéi fakitermelési kiváltság és az 1393. évi 50 forintos collecta-kedvezmény is bizonyítja. ZSO I. 2314. és I. 2961. 1403-ban a település azonban már a Perényiek kezén van. ZSO II. 2324. Hasonló mondható el például Gömörről, amely a 15. század elejéig az akkor kihalt Gömöri család birtokában volt, míg a 15. század közepén a Perényiek és mások, a század végén pedig a Bebekek birtokolják. Kollmann O. L.\ Gömör és Kishont i. m. 25-30. 1423-ban Gömört Zsigmond királyi oppidumként említi: „oppidum nostrum Gewmer". DL 11 366. Gyöngyösnek szintén volt egy ilyen átmeneti történeti
