Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 25 lozsvári kereskedelmi akadémia tanulmányi tanácsának tagságáról. Apáthynak írt levelében jelezte, hogy szerinte Apáthy inkább az intézmény tényleges irányító szervébe, a felügyelő bizottságba próbáljon bekerülni, annak tagjait részben amúgy is törvényhatósági bizottság tagjai közül választják. Egyidejűleg persze javasolja, hogy az ő megüresedő helyére is egy „közülünk való" ember kerüljön, mégpedig Pósta Béla.7 1 Összességében tehát elmondható, hogy az Erdélyi Szövetség politikai jelentősége, társadalomszervező lehetőségei és érdekkijáró szerepe megerősödött az 1917 őszi újrakezdést követő időszakban. Bár a szervezet teljes kiépítésére végül nem került sor, az jó néhány megyében sikeresen megkezdődött. Ezzel egy időben, főleg Kolozsvárt újabb intézményekkel sikerült szorosabb, informális kapcsolatot kiépíteni, miközben az új közigazgatás összehasonlíthatatlanul pozitívabban kezelte a szövetséget, nem utolsó sorban a főispáni-kar jelentős részvétele miatt. ...és tagjainak négy szerepfelfogása A megváltozott pozíciójú és szerepű Erdélyi Szövetség keretei között tevékenykedők természetesen nem ugyanazt a szerepet tulajdonították a szervezetnek és főleg nem ugyanaz volt saját, egyéni szerepfelfogásuk. Az újraindulást követő bő egy év során a szövetségen belül legalább négy, különböző személyekhez kapcsolható szerepfelfogás különíthető el: a helyi politikus, a transzilvanista „vizionárius", a nagypolitikus és a szövetség hálózatát és kapcsolatrendszerét működtető „pók". Az első kategóriába tartoznak a már említett helyi szervezők, akik a szövetség létrejöttét, formálódó ideológiáját és erősödő közigazgatási és intézményi kapcsolatait a helyi politikai tér átformálására használják fel. Ók lényegében a szövetség politikai igényeit (egyfajta pártok feletti politikai monopólium, legalábbis erre utal a választókerületekről szóló paktum) képviselték helyi szinten. Ez persze azzal járt, hogy leginkább saját régi párttársaikat próbálták jobb helyzetbe juttatni és az ismert megyei szervezési esetekből az is világos, hogy ez legtöbbször a nemzeti munkapárt közéleti személyiségek rovására történt. Amíg azonban a helyi szervezők legnagyobb része (Bölöni Zoltán, Benkő Elek Szilágycsehi városában, Torma Miklós Szolnok-Dobokában, Simó Lajos Nagyilondán, Gyárfás Elemér Kis-Küküllőben stb.) többé-kevésbé szilárd közéleti pozíciókat birtokolt, az Erdélyi Szövetség kevéssé volt számukra egzisztenciális kérdés, addig a brassói ügyvezető elnökké választott Zakariás János 1917 végére teljesen perifériára szorult a helyi politikában, elvesztette addig virilistaként birtokolt helyét a törvényhatósági bizottságban és egykori szövetségese, immár ellenfele, Szele Béla megbuktatta egy pótválasztáson.7 2 71 Kenéz Béla Apáthy Istvánhoz, Budapest, 1917. szeptember 24., OSZK Kézirattár, Quart. Hung, 130. f. 72 A választás egyébként izgalmas történetét közli „Hiteles története a Brassóban 1917. évi december hó 22-én a bolonyai V-ik alkerületben lefolyt törvényhatósági bizottsági tagválasztásnak" Nyomtatvány, Herz, Brassó 24131. OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456
