Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
26 EGRY GÁBOR Ez a helyi politikusi garnitúra, miközben hajlandó elfogadni a románokhoz való viszonyra vonatkozó helyzetértékelést, sőt esetenként annak bizonyos logikusnak gondolt következményeit is (lásd a Brassói Egységes Magyar Párt megalakulását), elsősorban mégis a Tisza-rendszer és a Nemzeti Munkapárt elleni küzdelem eszközét látja az Erdélyi Szövetségben. (Jellemző, hogy Zakariás idézett brosúrájában kifejezetten arról beszél, hogy Tisza bukása politikai rendszerváltástjelentett.) Bár esetenként vannak elképzeléseik egy az anyaországhoz képest is sajátos magyar Erdélyről, az Erdélyi Szövetségbe még sem ez viszi őket, sőt ez ottani működésüket tekintve is másodlagos. (Ez persze annyi kiegészítésre szorul, hogy sokuk fontosnak tarja a szociális és társadalmi problémáknak a szövetség programjaiban szereplő kezelését, illetve helyi érdekek érvényesítését, nem csak a Székelyföldön, hanem például a Szilágyságban is.) Hozzájuk képest egy másik fajta hozzáállást képvisel elsősorban Vákár E Artúr, aki egész Erdély kérdését próbálja egységes látószögből vizsgálni. Vákár R Erdélye leginkább Kós Erdélyére emlékeztet (ez az, amit lényegében Apáthy is képvisel az Új Erdélyben megjelent, már említett írásában), egy prototranszilvanista eszme, ami nem csak románokkal, hanem valamilyen formában a Magyarországon belüli helyzettel is számot kíván vetni. (Mindezek mellett persze ebből sem hiányzik a politikai tartalom, Vákárnál elszántabb kárhoztatója a közigazgatásban megmaradt munkapárti kádereknek kevesebb volt a szövetségen belül.) Vákár leveleiben kifejezetten hangsúlyos elem valamiféle, helyenként spirituális erdélyi sajátosság léte és annak érvényre juttatása. Ez aztán nála meghatározza az intézményes megoldásokat is. Beszél arról, hogy „Erdély megtalálja azt, akit várt — igazi kormánybiztosát —, ha azt akit várt, miniszterét nem kaphatja",7 3 örömmel nyugtázza a kormánybiztosnak kiszemelt Bethlen István lelkében „Erdélyért a forró szenvedelmet"7 4 . Szerinte „Erdély speciális helyzete, speciális érdekei csak olyanok által elaborálhatóak lelkesedéssel, akik Erdély népét, Erdély földjét, Erdély múltját és jövőjét a születés, a származás jogán ismerik".7 5 (Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az Erdélyi Szövetség programja a fajt úgy határozza meg, mint lelki összetartozást, nem testi bélyeget, Vákár követelménye kifejezetten erre emlékeztet.) Ez az erősen Erdély-centrikus kép, Erdély kiemelése Magyarországból és középpontba állítása, sajátosságainak érvényre juttatása határozza meg Vákárnál az Erdélyi Szövetség képét is. Az ő szemében a szövetség Erdély egyetlen autentikus megjelenítője, az erdélyi közvélemény maga az Erdélyi Szövetség. „Én suprema lexnek az Erdélyi Szövetséget tekintem" - írja, és hozzá teszi, hogy éppen az a feladat, hogy mindenki megértse, átérezze, hogy „Erdélyben nincs más hely, amely a hitvallás erejével tesz, mint az Erdélyi Szövetség, átvinni a lelkekbe, hogy az Erdélyi közvélemény letéteményese az Erdélyi Szövetség, 73 Vákár P Artúr Apáthy Istvánnak, Budapest, 1917. november 1. OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 192. f. 74 Vákár R Artúr Apáthy Istvánnak, keltezés nélkül, OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456. 184. f. 75 Vákár R Artúr Apáthy Istvánnak, Marosvásárhely, 1917. november 10., OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 208. f.
