Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Gesta eorum digna aeternitate laudis : közös motívumok Geoffrey of Monmouth és P. mester regényes gestáiban II/279
282 BÁCSATYAI DÁNIEL de csodás képességekkel megáldott földijéről számol be, aki írástudatlan létére egyetlen pillantással megállapította, hogy az írott szövegek tartalma hamis-e; ha ugyanis ilyen írást tettek elé, ártó szellemek serege jelent meg körülötte, s elviselhetetlenül kínozni kezdték. Szent János evangéliumának közelségére ugyan az ördögi lények szétrebbentek, ám Geoffrey of Monmouth Históriája visszacsalta őket, és a szerencsétlent a megszokottnál is hevesebben zaklatták tovább.15 Az idő múlásával azonban Geoffrey maga is tekintéllyé vált, s William of Newburgh szenvedélyes kritikája, és Giraldus Cambrensis csipkelődései a 16. századig alig találtak visszhangra.16 Vajon mi az oka annak, hogy e kezdeti szkepszist követően — miközben az anglo-normann főúri udvarokban már jelentős népszerűségre tett szert — a regényes mű a 13. század józan szerzetes-történetírói között is sikert aratott, s képtelen epizódjait szinte bírálat nélkül építették be saját munkáikba? Erre a kérdésre — legalábbis részben — az ókori Britanniára vonatkozó források hiánya adhatja meg a választ. Maga Geoffrey írja a História prologusában: „Amikor gyakran különféle gondolatokba merülve Britannia királyainak története jutott eszembe, csodálkozva vettem észre, hogy azokon az említéseken túl, amelyeket Gildas és Beda tettek róluk hiteles műveikben, semmit sem találtam azokról a királyokról, akik Krisztus megtestesülése előtt éltek itt, valamint Artúrról és a többiekről, akik a megtestesülés után következtek, noha tetteik méltóak az örökös dicséretre, és sokan úgy hirdetik őket gyönyörűségesen emlékezetből, mintha csak le lennének jegyezve."11 Valóban, a kései érdeklődő Gildas (t570) és Beda Venerabilis (t735) történeti művein, valamint egy Nennius (9. század) nevű walesi szerzetesnek tulajdonított rövid munkán kívül alig lelhetett a szigetország régmúltjára vonatkozó eligazítást, s Geoffrey of Monmouth-t nem is elégítette ki az, amit a fenti szerzőknél olvasott. Akár az őslakos kelta britek dicsőségét akarta zengeni, akár Anglia normann uralkodóit kívánta méltó elődökkel megörvendeztetni, saját képzelőerejét kellett segítségül hívnia. Ugyan az ajánlásban egy bizonyos walesi nyelvű, réges-régi forrás (liber vetustissimus) emlegetésével igyekezett megtámogatni a História tekintélyét, minden jel arra mutat, hogy a britek régi királyainak története teljes egészében Geoffrey szépírói invenciójának eredménye.18 Olvas-15 Gerald of Wales: The Journey through Wales and the Description of Wales. Transi. Lewis Thorpe. New York 1978. 117-118. Idézi Martin Schichtman - Laurie Finke: Profiting from the Past: History as Symbolic Capital in the História Regum Britanniae. Arthurian Literature 12. (1993) 6. 16 Bár William of Newburgh-t sokáig a kritikai történetírás angliai meghonosítójaként tartották számon, ő maga is hajlamos volt alig hihető népmeséket beilleszteni históriájába 1. Jacob Hammer. Remarks on the Sources and Textual History of Goeffrey Monmouth's História regum Britanniae, with an Excursus on the Chronica Polonorum of Wicenty Kodlubek (Magister Vincentius). Bulletin of the Polish Institute of A- ts and Sciences in America 2. (1944) 537. 102. sz. jegyz. 17 „Cum mecum multa et de multis sepius animo revolvens in hystoriam regum Britannie inciderem, in mirum contuli, quod infra mentionem, quam de eis Gildas et Beda luculento tractatu fecerant, nichil de regibus, qui ante incarnationem Christi inhabitaverant, nichil etiam de Arturo ceterisque compluribus, qui post incarnationem successerunt repperissem, cum et gesta eorum digna eternitate laudis constarent et a multis populis quasi inscripta iocunde et memoriter predicentur." - HRB 1. § 1. 18 Számos kísérlet született a liber vetustissimus azonosítására, ám egyik elmélet sem bizonyult perdöntőnek. Sokáig a középkori walesi krónikák szövegeiben vélték felfedezni Geoffrey titokzatos forrását, ám meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak bizonyult a História keletkezése után