Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Gesta eorum digna aeternitate laudis : közös motívumok Geoffrey of Monmouth és P. mester regényes gestáiban II/279
GEOFFREY OF MONMOUTH ÉS P. MESTER REGÉNYES GESTÁIRÓL 283 mányosságán túl történetíró-utódai számára legfőbb értéke abban állt, hogy benépesítette a sötét évszázadok Britanniáját - jóllehet saját képzeletének teremtényeivel. A kortársakat és az utókort azonban mindenekelőtt a forma tévesztette meg. A História regum Britannie ugyanis — mint látni fogjuk — egy komoly krónika stílusjegyeit viseli magán.1 9 Szerzője sűrűn hivatkozik állítólagos forrásaira, igaz legtöbbször alaptalanul. Állításait nemegyszer bibliai és antik kronológiai utalásokkal próbálja hihetővé tenni, s műve tele van tudós szómagyarázatokkal. Nyelvezetére nem a lovagregények ékes költőisége, hanem józan tárgyilagosság jellemző. A História tehát nem csak hiánypótló jellegének, haszületett kéziratokban olyan anyagra bukkanni, amely minden kétséget kizáróan 12. századnál korábbi 1. Geoffrey of Monmouth: The History of the Kings of Britain. Transi. Lewis Thorpe. London 1966. 15. Egy másik elmélet szerint a História egyik egyszerűbb fogalmazású verziója valójában nem csupán Geoffrey munkájának egy változata, hanem maga a liber vetustissimus, szerzőnk forrása; a variáns írója e nézetnek megfelelően nem Geoffrey, hanem egy idősebb kortársa lehetett. John Jay Parry - Robert Caldwell. Geoffrey of Monmouth. In: Arthurian Literature in the Middle Ages. Ed. Roger S. Loomis. Oxford 1959. 72-93. Az első változat legújabb kritikai kiadásában Wright cáfolta ezt az elgondolást 1. The história regum Britannie of Geoffrey of Monmouth. 2, The first variant version: a critical edition. Ed. Neil Wright. Cambridge 1988. 12-16. Geoffrey Ashe feltételezi, hogy a Legenda Sancti Goeznovei (1019?) bevezető része ugyanarra az elveszett forrásra támaszkodott, mint Geoffrey. Más források alapján (Jordanes, 'fours-i Gergely, Sidonius Appolinaris) az a véleménye, hogy az irodalmi Arthur előképe a történeti hitelű Riothamus 5. századi brit király. L. Geoffrey Ashe: „A Certain Very Ancient Book": Traces of an Arthurian Source in Geoffrey of Monmouth's History. Speculum 56. (1981) 301-323. A História legtöbb kutatója azonban nem fogadja el a liber vetustissimus létezését. Kétségtelen, hogy a hasonló hivatkozások, amelyek egy mesés történet hitelét hivatottak megtámogatni, nem ritkák a középkori irodalomban. E példák közül a De Excidio Troiae előszava mutatja a legszembetűnőbb hasonlóságot; szerzője azt állítja, hogy a trójai háború szemtanújának, Dares Phrygiusnak az (alighanem sohasem létezett) könyvét fordította görögről latinra. További angliai példákra lásd John Strong Perry Tatlock: The Legendary History of Britain. Geoffrey of Monmouth's História Regum Britanniae and its Early Vernacular Versions. Los Angeles 1950 (reprint: New York 1974). 422-^125. - A regényes gesta-irodalomban Wincenty Kadíubeknél találtam kétséges létű olvasmányra történető hivatkozást: a lengyel szerző Nagy Sándor és Arisztotelész levelezéséből „idéz", amelyben a világhódító állítólagos lengyelek felett aratott győzelmével dicsekszik, noha valójában súlyos vereséget szenvedett. L. Monumenta Poloniae Historica I-VI. Ed. August Bielowski. Lwów 1864-1893. (a továbbiakban MPH) II. 261. A regényes gesták irodalmában az egyik legizgalmasabb párhuzam a legendás délszláv történetet elbeszélő dukljai pap krónikájában (Libellus Gothorum) található. A 12. század — vagy a legutóbbi elképzelés szerint a 13. század végén — keletkezett gestát legutóbb Gesta regum Sclavorum címen adták ki Belgrádban, s az ízig-vérig regényes mű Geoffreyhez hasonlóan hiteles forrásokból nem ismert legendás királyok tetteit beszéli el, s általában igen nagyvonalúan bánik a múlt eseményeivel. Stílusa és érdeklődése Anonymusét idézi, a különösen a prológus mutatja az eszmei rokonságot, amelyet most teljes terjedelmében idézek: „Rogatus a vobis dilectis in Christo fratribus ac venerabilibus sacerdotibus sanctae sedis archiepiscopatus Dioclitanae ecclesiae, nec non et a pluribus senioribus, maxime a iuvenibus nostrae civitatis qui non solum in audiendo seu legendo, sed in exercendo bella, ut iuvenum moris est, delectantur, ut libellum Gothorum quod Latine Sclavorum dicitur regum quo omnia gesta ac bella eorum scripta sunt ex Sclavonica littera verterem in Latinam, vim inferens meae ipsi senectuti vestrae postulationi fraterna coactus caritate parere studui. Verumtamen nullus legentium credat alia me scripsisse praeterea quae a patribus nostris et antiquis senioribus veridica narratione referre audivi." - Gesta regum Sclavorum I—II. Ed. Tibor Zivkovic. Beograd 2009. 3-4. A hazai kutatásban elhanyagolt mű magyar vonatkozásaira 1. Thallóczy Lajos: Presbyter Diocleas krónikájának magyar vonatkozásai. Századok 30. (1896: 6. sz.) 485-504. 19 Antonia Gransden szerint Geoffrey nem volt más, mint egy történetírói álruhába bújt regényíró. Gransden, A.: Historical Writing in England i. m. 202.
