Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Gesta eorum digna aeternitate laudis : közös motívumok Geoffrey of Monmouth és P. mester regényes gestáiban II/279
GEOFFREY OF MONMOUTH ÉS P. MESTER REGÉNYES GESTÁIRÓL 281 formájában is terjedő jóslatainak (Prophetiae Merlini). Utolsó műve, a Merlin életét feldolgozó költői Vita Merlini8 már a tündérmesék világába vezeti az olvasót. A Britannia legendás királyait felvonultató őstörténeti mű kimeríthetetlen forrásnak bizonyult a kalandos elbeszéléseket szomjazó lovagi irodalom számára. A főúri közönség körében már a szerző életében számos népnyelvű átdolgozás (Geoffrey Gaimar, Wace, Layamon) népszerűsítette a britek korai történetét. A Históriát azonban nemcsak a fényes fejedelmi udvarokban, hanem a kolostorok egyszerűbb falai között is lelkesen fogadták. A Geoffrey által teremtett hagyományt — legalábbis ami a Merlin és Arthur feltűnését megelőző eseményeket illeti — olyan tudós történetírók is kiaknázták a következő századokban, mint a bencés Matthew of Paris és Ranulf Higden,9 s haszonnal forgatták Robert de Torigni,10 Ralph of Diceto, Robert of Gloucester és Peter of Langtoft11 is, akik a História elbeszéléseit beemelték saját krónikáikba.12 Csak a 16. század angol humanistái, Polydorus Vergilius és William Camden kritikai megjegyzései rengették meg a História hitelét. A történeti forrásértékét tekintve valóban megbízhatatlan mű azonban makacsul megkapaszkodott az angol történelmi emlékezetben: Raphael Holinshed továbbra sem mellőzte a Brit-szigetek 1066 előtti történetének összeállításakor, s az ő közvetítésével kerültek Geoffrey mesebeli királyai Shakespeare színműveibe.13 Geoffrey tekintélyét azonban már saját utókora is kikezdte: William of Newburgh súlyos kritikával illette Geoffrey Históriáját krónikája sokat idézett prológusában. Nehezményezte, hogy Geoffrey britjeinek légből kapott hőstettei még a makedónok és a rómaiak hódításait is elhomályosítják, majd szemére vetette, hogy értesülései sem az ókori történetírók, sem Gildas és Beda történeti műveivel nem állnak összhangban. Bírálata összegzéseként megállapította, hogy mindaz, ami a Históriában Vortigern halálát követi, Geoffrey fantáziájának műve, s hogy a szerzőt vagy „a hazudozás féktelen vágya", vagy a britek dicséretének szándéka vezette.14 Giraldus Cambrensis (1146 k.-1223 k.) egy szellemes anekdotába csomagolta a História hitelességét illető kétségeit. A walesi történetíró egy egyszerű, 8 La légende Arthurienne III. 307-352. 9 Francis Ingledew: The Book of Troy and the Genealogical Construction of History: The Case of Geoffrey of Monmouth's História regum Britanniae. Speculum 69. (1994) 701. 10 Antonia Gransden: Historical Writing in England c. 550 to 1307. London 1974. 263. 11 Uo. 477. 12 A História késő-középkori angliai recepciójára 1. Laura Keeler: Geoffrey of Monmouth and the Late Latin Chronicles, 1300-1500. Los Angeles 1946.; Uő: The História Regum Britanniae and Four Mediaeval Chroniclers. Speculum 21. (1946) 24-37. 13 Geoffrey of Monmouth: The History of the Kings of Britain. Transi. Lewis Thorpe. London 1966. 30. 14 Haec cum juxta historicam veritatem a venerabili Beda expositam constet esse rata; cuncta, quae homo ille de Arturo et ejus vel successoribus vel, post Vortigirnum, praedecessoribus scribere curavit, partim ab ipso, partim et ab aliis constat esse conficta; sive effrenata mentiendi libidine, sive etiam gratia placendi Britonibus, quorum plurimi tam bruti esse feruntur, ut adhuc Arturum tanquam venturum exspectare dicantur, eumque mortuum nec audire patiantur. - Rerum Britannicarum Medii Aevi Scriptores. London 1858-1896. (a továbbiakban RBMES) Vol. LXXXII. Chronicles of Reigns Stephen, Henry II, and Richard I. I-IV Ed. Richard Howlett. London 1885. I. 14.
