Századok – 2013
KRÓNIKA - Beszámoló a „The End of an Era: The Kremlin and Eastern Europe 1989-1991". Egy korszak vége. A Kreml és Kelet-Európa 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról (Ism.: Vékony Dániel - Veress Dóra) I/269
274 KRÓNIKA című előadásában arra kereste a választ, hogy miért jelentett fordulópontot a szervezet történetében ez a találkozó. Pavlenko előadása két részre osztható. Az első részben az ülés eseménytörténetét elemezve arra világított rá, hogy ezen az ülésen történt meg a szembenézés a realitásokkal. Ebben Gorbacsov egyértelműen vezető szerepet töltött be, kijelentve, hogy a hidegháború lezárult, és új történelmi szakasz kezdődött, amelyet már nem a két blokk konfrontációja jellemez majd. A konfrontáció befejezése azonban nem csupán a Varsói Szerződés, hanem Gorbacsov reményei szerint a NATO végét is jelentette volna. Az előadás második részében Pavlenko Gorbacsov és a nyugati vezetők kapcsolatát vizsgálta. Itt hívta fel a figyelmet a gorbacsovi retorika kettős voltára: míg a nyugati vezetőkkel szemben Gorbacsov egy sokkal békülékenyebb hangot ütött meg, addig a saját érdekszférájába tartozó vezetőkkel továbbra is a régi kemény stílust vitte tovább. Ez annak ellenére volt így, hogy Pavlenko megítélése szerint a gorbacsovi reformok túlcsordultak, és végül ez vezetett a szovjet vezető bukásához is. Szerinte 1986 után Gorbacsov és köre elvesztette a kezdeményezést, és innentől már csupán a belső tűzoltásra, és a külpolitikai eseményekre való reagálásra futotta az erejükből. Thomas Wegener-Friis (Dél-Dániai Egyetem) Az NDK állambiztonsági szerveinek munkája és a hírszerző szolgálatokkal kapcsolatos kutatás című előadásában a kelet-német állambiztonsági iratok utóéletét vázolta fel. Ennek keretében hangsúlyozta, hogy a titkosszolgálati iratok tömeges megsemmisítése ellenére az amerikai és más nyugati elhárító szervek bőséges információhoz jutottak az egykori szovjet állambiztonsági szervektől, amelyek korábban minden érdemi anyagot megkaptak a kelet-németektől. Baráth Magdolna (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest,) A szovjet csapatok kivonása Magyarországról és Kelet-Közép-Európából című előadásának elején arról beszélt, hogy mivel Gorbacsov 1988 decemberi ENSZ beszéde után világossá vált, hogy a fegyverzetcsökkentés ezentúl prioritást élvez a szovjet blokkban, a magyar kormányzat kezdeményező szerepet játszott a VSZ fegyverzetcsökkentésében. Bilaterális csatornákon úgy érveltek, hogy a szovjet csapatok kivonása Moszkva számára is kedvező gazdasági hatásokkal járhat. A szovjet fegyverzetkivonás körüli sajátosságok egy része csak nemrég látott napvilágot. Ilyen például a nukleáris fegyverek kivonásának kérdése. Az atomfegyverek körüli titoktartásról sokat elmond, hogy a magyar felet csak a fegyverek kivonásának lezárultával, tehát 1989. november 26 után tájékoztatták erről. Baráth szerint a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonása sok hasonlóságot mutatott a blokk többi országából történő csapatkivonással (az NDK természetesen külön eset volt). A csapatkivonásokkal kapcsolatos számos kérdés közül érdemes kiemelni a felek pénzügyi követeléseit. A szovjet fél a hadsereg által használt területeken történt infrastrukturális fejlesztések fejében követelt kompenzációt. Ezzel szemben a szovjet csapatoknak addig otthont adó országok jelezték, hogy ezek az infrastrukturális beruházások az ő engedélyeik, és beleegyezésük nélkül történtek. Továbbá arra is felhívták a figyelmet,
