Századok – 2013

KRÓNIKA - Beszámoló a „The End of an Era: The Kremlin and Eastern Europe 1989-1991". Egy korszak vége. A Kreml és Kelet-Európa 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról (Ism.: Vékony Dániel - Veress Dóra) I/269

KRÓNIKA 275 hogy semmiféle helyi szabványt nem tartottak be az építkezések során, így tulajdonképpen még a polgári célra épült létesítmények is használhatatlanok. Emiatt ezek a kormányok tetemes környezetvédelmi kárigénnyel álltak elő a szovjet féllel szemben. Harald Knoll (Ludwig-Boltzmann-Institut für Kriegsfolgen-Forschung, Graz-Bécs) Ausztria és a délszláv háború című előadásában fényképeken keresztül idézte fel az 199l-es szlovéniai tíznapos háborút, majd a horvátországi összecsapások kezdeteit és a kor legfontosabb politikai szereplőinek, köztük Milan Kucan, Franjo Tudman, Slobodan Milosevic és Alois Mock tevékenységét. Az előadáson bemutatott képek tanúskodtak arról, hogy Ausztria fölött „légi háború" folyt, és összecsapásokra került sor osztrák határátkelőhelyeken is; például Radkersburgnál bombázás folyt. A Horvátországban 1991-ben kezdődött, a függetlenség megszerzését célzó harcok polgárháborúhoz vezettek. A háborút etnikai tisztogatások és menekültáradat kísérték, ez nagyszámú halálos áldozatot követelt. Knoll azzal a nyitottan hagyott kérdéssel zárta előadását, hogy a jugoszláv utódállamok kialakulásának rendje vizsgálható-e a keleti blokk szétesésének következményeként. Vladislav Zubok (Temple University, Philadelphia) A Failed Empire: The End of an Era (Bukott birodalom: egy korszak vége) című nagysikerű könyve alapján tartotta meg hasonló című, a konferenciát lezáró előadását. A szovjet birodalom végnapjait a társadalmi percepció oldaláról közelítette meg. Zubok szerint a kelet-európai ütközőzóna elvesztése a szovjet társadalom számára nem volt prioritás, ezért is maradhatott hatalmon Gorbacsov, miután „elengedte" ezt a területet. A kérdésre, miért nem volt ez prioritás, a válasz kézenfekvő: sokkal komolyabb problémák foglalkoztatták ekkor a szovjet közvéleményt, a kelet-európai kérdés harmadrendű problémaként szerepelt a köztudatban. Az egyik ilyen probléma a birodalom saját területeinek elszakadási szándéka. Ezt tetézte még az élelmiszer ellátási válság. Az élelmiszerek árának hihetetlen emelkedése alapvetően ingatta meg a vezetés legitimációját. Annak ellenére, hogy az intézményrendszer érintetlen volt, az emberek a fenti okok miatt egyszerűen elvesztették a hitüket a rendszerben. Az a tény, hogy a vezetés nem tudott úrrá lenni ezen a válságon végleg megpecsételte a legitimitását. Az előzőekhez adódott még a média és a televízió szerepének megnövekedése, ami egy olyan új nyilvánosságot teremtett, amelyet a régi intézményeken keresztül a vezetés már nem tudott kordában tartani. így a Gorbacsov körül szervezett klasszikus hatalmi központ alternatívájaként megjelent a Jelcin körül szerveződő és a médiát használó és kihasználó új politikai blokk, amely végül felülkerekedett és átvette a hatalmat attól a régi hatalmi központtól amely — többek között a média közreműködésének köszönhetően — teljesen elvesztette legitimitását. A konferencia elérte célját, több oldalról sikeresen világította meg a gorbacsovi időszakot. A hallgatóknak nem is tűnt fel, hogy egy olyan kutatási programba kaptak betekintést, amely még korántsem zárult le. Az előadók diplomáciatörténeti, gazdasági és társadalmi aspektusok tárházát felvonultatva sikerrel tágították a horizontunkat a kérdéses időszakról. A tény, hogy a résztve-