Századok – 2013

KRÓNIKA - Beszámoló a „The End of an Era: The Kremlin and Eastern Europe 1989-1991". Egy korszak vége. A Kreml és Kelet-Európa 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról (Ism.: Vékony Dániel - Veress Dóra) I/269

KRÓNIKA 271 pai politikai átalakulás világpolitikai kontextusát vizsgálta. Az előadás egyik fókuszpontjában a Varsói Szerződésen belüli törésvonalak felvázolása állt. Békés szerint Gorbacsov hatalomra kerülése után a szovjet blokkban egy szovjet-magyar-lengyel virtuális koalíció jött létre, amely bilaterális csatornákon keresztül egyeztetette a reformokkal kapcsolatos politikát, és azt igyekezett a szovjet blokk multilaterális fórumain képviselni a reformoknak ellenálló többi országgal szemben. Békés szerint a gorbacsovi reformok tekintetében a magyar vezetés egyszerre alakította a legjobb tanítvány és a tanítómester szerepét. Békés szerint a világpolitikában is 1988 nyarán történt az alapvető változás, amikor a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén Sevarnadze szovjet külügyminiszter beismerte, hogy a Szovjetunió és a szovjet blokk válságban van, és a versenyben a nyugati országok minden lehetséges területen legyőzték a szocialista országokat. Ezért a prioritás ettől kezdve a fegyverkezési verseny bármi áron, azaz akár egyoldalú engedményekkel történő megállítása volt. 1988 közepétől tehát a szovjet vezetés valójában a birodalmi központ megmentésére összpontosította minden erejét, így kerülhetett sor végül a kelet-európai változások elfogadására és a Brezsnyev-doktrína feladására is. Előadásának egyik sarokköve így foglalható össze: a belső politikai átalakulás elfogadása Gorbacsov részéről nem jelentette a szovjet érdekszféra feladását. S ami talán sokak számára még meglepőbb lehet, egészen 1990 végéig a nyugati hatalmak sem támogatták a régió függetlenségi törekvéseit, még a semlegességet sem. Ellenkezőleg, a Varsói Szerződést a NATO-val együtt az európai biztonsági rendszer, s így a stabilitás alapvető pillérének tekintették, ezért a régió országainak 1990 tavaszán szabad választások útján megválasztott demokratikus kormányait is a VSZ tagság fenntartására ösztökélték. Vagyis 1989-1990 folyamán Moszkva és a nyugati hatalmak egyaránt a közép-európai régió egyfajta finlandizálásában voltak érdekeltek Végül azonban a régió országai, elsősorban a magyar és csehszlovák vezetés kezdeményezésének köszönhetően, a később hozzájuk csatlakozott lengyelek támogatásával 1991 elejére elérték céljukat, és az egyre kaotikusabb belső helyzettől szorongatott szovjet vezetés engedett a nyomásnak. Az év június végén-július elején így kerülhetett sor a KGST és a Varsói Szerződés közel egyidejű feloszlatására, ami egyben a térség államainak a szovjet érdekszférából való kiszabadulását is jelentette. Bogdan Musial a varsói Stefan Wyszynski Kardinális Egyetem professzora Út a lengyel kerekasztalhoz címmel tartott előadást. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Lengyelországban az 1980-as évek második felében zajlott változások csak a Szovjetunió relációjában vizsgálhatók. 1987-ben radikális reformokat vezettek be, ez azonban tovább fokozta az országban a társadalmi elégedetlenséget. Az 1988. áprilisi első sztrájkhullámot még leverték, ám a helyzet ezzel nem stabilizálódott. A sztrájkokat követően elindult a diskurzus egy lehetséges „Kerekasztalról", melybe az Egyházat is bevonták, ugyanakkor leszögezték, hogy ellenzéki párt nem jöhet létre. Augusztusban újabb sztrájkhullám söpört végig Lengyelországon, amelyre reagálva Moszkva kinyilvánította, hogy elutasítja az erőszak alkalmazását. Musial ki-