Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Das Burgenland als Internationale Grenzregion im 20. und 21. Jahrhundert (Ism.: Szilágyi Gábor) I/267

268 TÖRTÉNETI IRODALOM stb.), szót ejtve 1989 valóban kihagyhatatlan ikonográfiájáról is (Horn Gyula és Alois Mock híres vasfüggöny-átvágó fotója). E tanulmánnyal zárul a kötet első tematikus, politikatörténetre összpontosító blokkja. A következő két tanulmány jószerével azonos témát dolgoz fel, eltérő megközelítésben. A vizsgált kérdéskör a Burgenlandból az Egyesült Államokba történő kivándorlás. Mind Barbara Lass, mind Philipp Stróbl tanulmánya alapvetően ugyanarra a gondolatmenetre épít: az óhaza ábrázolása, a kivándorlást elősegítő körülmények, a vándorlás folyamata, a beilleszkedés az újhazában. Eltérés a módszer megválasztásában mutatkozik: Lass cikke társadalomtörténeti szintézisekre alapoz, a szakirodalom eredményeit foglalja össze, Stróbl viszont egykori kivándoroltak papírra vetett visszaemlékezéseiből igyekszik megrajzolni a „tipikus kivándorló" portréját. Magyar szempontból érdekes lehet a Burgenland és Magyarország közötti párhuzamok vizsgálata. A szerzők kimutatják, hogy a burgenlandi társadalomszerkezet — a történeti fejlődésnek megfelelően — a két világháború között alapvetően a magyarországira hasonlított, az osztrákra csak kevéssé. Ugyanúgy jellemezte Burgenlandot is az egészségtelen birtokszerkezet, a nagybirtok túlsúlya a mezőgazdaságban, mint hazánkat. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy fontos lenne összehasonlító kutatásokat végezni, milyen tényezők hatására kezdett Burgenland az 1960-as évektől gazdaságilag felfutni, és minek köszönhetően virágzik a gazdasága máig, a mezőgazdaság szerkezetének alapvető változatlansága mellett (a szerzők is elismerik, hogy jelenleg is a néhány kézben összpontosuló nagybirtok a meghatározó Burgenland mezőgazdaságában). Más szempontból is továbbgondolhatóak a tanulmányokban leírtak: mindkét szerző használja a „Little Burgenland" kifejezést Chicago leírására, mert a legtöbb burgenlandi kivándorló végül ott telepedett le, ott zajlott a legélénkebb közösségi élet (egyesületek, német nyelvű sajtó), ott őrizték leginkább identitásukat. Kérdés az, hogy milyen identitás volt ez? Stróbl tanulmányában kifejezetten a két háború közötti kivándorlást vizsgálja, mégis használja a „Little Burgenland" szót, ebből arra lehet következtetni, hogy már 1930 körül kialakulhatott a burgenlandi identitás. Ha ez így van, érdemes lenne megvizsgálni, hogy mitől zajlott le ilyen gyorsan ez a folyamat (eddig nincs adat arra, hogy a nyugat-magyarországi „végeknek" 1918 előtt lett volna valamilyen önálló identitástudatuk), milyen tényezők játszhatták a katalizátor szerepét. Más nézőpontból pedig, hogy — amennyiben létezett — e regionális öntudat mennyiben kompenzálta az általában nem meglevő osztrák identitás hiányát, illetve jelenthette-e a magyar identitás valamilyen fokú megőrzését is. Összességében elmondható a könyvről, hogy igen színvonalas, reprezentatív, a tartalomhoz adekvát formát is kapott. A burgenlandi tartományfőnök és helyettese által írott előszavak pedig éltetik a reményt, hogy a történettudomány eredményeit esetleg a gyakorlat is igyekszik hasznosítani a társadalomirányításban, amennyire lehet. A kötet a magyar történettudomány számára is felvet inspiráló kérdéseket, helye van tehát a hazai könyvtárak polcain. Tekintettel arra, hogy hasonló kutatások Magyarországon is folytak és folynak, érdemes lenne egyszer megjelentetni ebben a témakörben egy közös magyar-osztrák tanulmánykötetet Burgenlandról, mint „közös" entitásról. Szilágyi Gábor