Századok – 2013
KRÓNIKA - Beszámoló a „The End of an Era: The Kremlin and Eastern Europe 1989-1991". Egy korszak vége. A Kreml és Kelet-Európa 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról (Ism.: Vékony Dániel - Veress Dóra) I/269
KRÓNIKA BESZÁMOLÓ A „THE END OF AN ERA: THE KREMLIN AND EASTERN EUROPE 1989-1991" EGY KORSZAK VÉGE. A KREML ÉS KELET-EURÓPA 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról 2012. szeptember 18-19-én az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem adott otthont a hidegháború utolsó éveit vizsgáló nemzetközi történész konferenciának. Az eseményt a gráci, illetve bécsi székhelyű Ludwig Boltzmann Institut für Kriegsfolgen-Forschung és a Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kara Nemzetközi Tanulmányok Intézetében működő Cold War History Research Center közösen szervezte a budapesti Osztrák Kulturális Fórummal és a moszkvai Állami Társadalomtudományi Egyetemmel. A rendezvény fő támogatója a Konrád Adenauer Alapítvány volt, a szervezést osztrák részről Stefan Karner és Peter Ruggenthaler, magyar részről Békés Csaba végezte. A konferencia egy sorozat második része volt, az előadók egy közös nemzetközi kutatás résztvevői, amely a Szovjetunió és a keleti tömb utolsó éveinek történetét vizsgálja. A projektet a jövő évben lezáró konferenciát követően egy tanulmánykötet megjelentetésére kerül majd sor, amely a Harvard Cold War Studies Book Series legújabb kötete lesz. A budapesti előadások az egyes kutatók eddigi kutatásainak összegzését adták. Mark Kramer (Harvard University, Cambridge, Ma.) két előadást tartott, első előadásának címe Gorbacsov és a kelet-európai átalakulás volt. A prezentáció azt az utat mutatta be, amelyet a szovjet pártfőtitkár, és későbbi elnök az 1985-ös megválasztásától az 1989-es évig megtett. Kramer álláspontja az, hogy a gorbacsovi politika csak 1986 illetve 1987 folyamán változott meg. Ennek okát abban látta, hogy a szovjet vezetőnek ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy pozícióját konszolidálja a pártban. Erre példaként többek között a Varsói Szerződés vezetőinek 1985-ös találkozóját hozta fel, ahol Gorbacsov a VSZ további megerősítése mellett tört pálcát. Kramer az 1988-as évet tartja vízválasztónak. Míg 1987-ben Gorbacsov kiállt a '68-as prágai intervenció mellett, az 1988-as jugoszláviai látogatásán már kritizálta a közép-európai országokkal kapcsolatos szovjet külpolitikát. Ez az irányváltás több területre is kihatott. Kramer itt említette a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentését, az ezzel nem egyetértő katonai vezetők leváltását, vagy a Kelet-Európával kapcsolatos külpolitika változását. Ezek a lépések egyre nagyobb játékteret hagytak a régió államai számára. Ennek fényében Kramer szerint 1989 eseményei nem voltak véletlenszerűek. Gorbacsov végül a párt legfelső vezetését is meggyőzte arról, hogy Kelet-Európa jelentőségét át kell értékelni. Ami egyedivé teszi Gorbacsovot a szovjet vezetők között az az, hogy ehhez a döntéséhez mindvégig ragaszkodott, még akkor is, ha ez a kelet-európai szovjet dominancia végét jelentette.
